Viktor, mennyibe fájna?

2017.12.13. 17:42

Sokat gondolkodtam miért lehet, hogy az állampolgárok vágyai, kérései, elképzelései valahogy sohasem egészen úgy öntenek kormányzati formát, ahogyan jó lenne. A még megmaradt szakemberek és civil szervezetek vért izzadva küzdenek manapság már azért is, hogy egyáltalán megtudhassák mi készül "értük", beleszólásuk pedig aztán végképp nincs. Pedig sok konzultáció van ám, de a legnyilvánosabbról is éppen a minap, a bíróságon derült ki, hogy csak egy véleményről faggattatok minket benne. Ez meg ugye annyira releváns, mintha a töltött káposzta tetszési indexe iránt érdeklődnétek, mondjuk az éhezők témakörében.
Sebaj, mi ilyen magyarosan vagyunk sikeresek... azért csak akad valami amivel hatni lehetne rátok is. Elvégre mindenkit érdekel valami.

És igen, azt hiszem ez lehet a gond. Hogy nem találtuk meg a kellő motivációt, a közös nyelvet veletek. Olyat amiből kiderül a szándékunk komolysága és tekintetbe veszi a ti szempontjaitokat is. Az ugye világos, hogy az emberség, szolidaritás, empátia, keresztényi/felebaráti szeretet, szakmaiság, de még a vállalt -sőt, arra felesküdött- feladat sem motivál benneteket. De akkor mi?!
Aztán eszembe jut az azeri pénzen kiszabadított baltás gyilkos esete, eszembe jutnak a drágán felújított -de máris leharcolt- metrókocsik, a turisták tömegei alatt megroppant várkert bazár, vagy a kerületben oly népszerű fillérekért bérelt étterem. Az uniós projektekből elemelt milliárdok, a vizes VB, vagy a kötvénybizniszen megtollasodott offshore cégek, de maga a nemzet gázszerelője is ezt a vonalat erősíti.
A közös vonal pedig úgy tűnik a pénz lesz!

give_dollars.jpg

Ha már a kötelességek és az elvárások nem motiválnak benneteket, pénzért mintha tudnának mozdulni a dolgok.
Ha van mit eltenni, kormányunk épít vasutat az égig is akár! Paks2-t, buszgyárat, stadiont sőt még kórházat is más országoknak, ha van ami visszacsorog a kijelölt zsebekbe.
Nincs az a nemzetérdek, morális vagy gazdasági hátrány amin ne tudnátok túllépni érte, így azt hiszem nekünk is ideje őszintén belevetni magunkat az ilyen egyeztetések sűrűjébe. Nevezzük nevén a dolgokat.

Bár kevés az a pénz, ami még nálunk állampolgároknál maradt, de biztosan tudnánk mi is fizetni valamennyit, külön zsebekbe.
Mennyit érne meg nektek néhány kórház idehaza? (ehhez jó volna tudni, hány százalékért vállaltátok Vietnamban)
Mennyit kellene bőröndökbe tenni, egy alapszolgáltatásokat nyújtó egészségügyért? És megfelelő oktatásért?
Egyáltalán kivel beszéljünk ha ilyen tervünk van? Tiborcz vagy Mészáros? A kormányból mondjuk Rogán esetleg Kósa, de Tállaival biztosan szót lehetne érteni.

Így azért csak hamarabb dűlőre jutnánk... nincs az a sok felesleges sallang, prioritásokról, meg egyeztetésekről. Az egész már olyan, mint amikor az éjjeli pillangó szabadkozik, hogy ő nem is olyan lány, pedig csak kevesli a felajánlást. Csak annyi lenne a dolgotok, hogy szóltok hova/mennyit/mikor utaljunk vagy mekkora táska legyen, mi meg majd csak kinyögjük valahogy.
Tudjátok nekünk egészen sokat megérne pár dolog, hogy élhetőbb helyen éljünk, a pénzből meg láthatóan sosem elég nektek. Így nem azon kellene értelmetlenül rágódnunk hogy mik vagytok, innentől csak az ár lenne vita tárgya.
Ha már abban nem vagyunk kellően egységesek, hogy szükségünk van-e rátok, legalább alkalmazkodhatnánk az igényeitekhez... amíg még itt vagytok, a nyakunkon.

Szurkoljunk neki is!

2017.12.05. 11:07

people_true_power.jpg

 

A minap olvastam egy csoportban a fenti mondatot és sajnos nagyon találóan kifejezi az ellenzék és annak támogatóinak fogalomzavarát. Egyrészt a teljes aránytévesztést ami a szavazók politikához való viszonyát jellemzi, másrészt az 5-10%-os ellenzéki pártocskák egyéni törekvéseinek teljes céltalanságát.

Először is, ez nem focimeccs! Nem az van, hogy állunk a pálya szélén és hangosan buzdítjuk a játékosokat hogy szívünknek kedves dolgokat műveljenek. Ők a MI képviselőink, akiknek az a dolguk hogy azt képviseljék amit mi akarunk. Ebből az is következik, hogy ha valamelyik formáció nem így tesz, akkor nem támogatom szavazatommal! Akkor sem, ha eddig hittem bennük, akkor sem ha szimpatikus a játékosuk. Hiszen ez nem választói hűség kérdése.
Itt nem a választónak kell hűségesnek lenni a párthoz, hanem a párt(ok)nak kell hűnek maradnia az őt támogató emberek elvárásaihoz!

Másrészt, mi az hogy neki is?! Ez nem népszerűségi verseny, nem Szél Bernadett-ek, meg Gyurcsány Ferenc-ek vívják. Nem az fog nyerni aki népszerűbb. Ez egy teljesen kétkimenetelű dolog.
Vagy mindenki összefog az ellenzéki oldalon, vagy MINDENKI veszít!
Az állampolgárok szempontjából ugyanis csak ez a 2 lehetőség van. Ezt a választást csak így lehet megnyerni, csak azzal ha lesz egy szövetség aki több szavazatot szerez mint a fidesz. Ha nem lesz ilyen, ha csak megközelítik, vagy ha lesz 5db bejutott pártocska, akkor (K)áder jancsi majd komoly arccal kiáll és elmondja hogy a fidesz alakítson kormányt... ilyen nagyon egyszerű ez.

A fentiekhez képest, még a választók oldaláról is megy a finnyázás, "Ezzel nem, mert...". Hirtelen mindenki millió okot tud, az egyik náci, a másik szintén lopott, a harmadik külön indul. És jönnek a pártok által kinyilatkoztatott mantrák, amiktől még a választói eszmecserék is hitvitákká szégyenülnek.
Pedig a választóknak az egyetlen jó megoldás a teljes ellenzéki összefogás, ha felismerik, ha nem.
Amelyik párt pedig nem ezt képviseli, az NEM akar igazi összefogást! Ergo -> saját pecsenye!!
Van amelyik úgy sütné, hogy fogjunk össze VELEM. Van amelyik kijelenti Ő egyedül is esélyes. És van amelyik úgy kezdi a teljes összefogást hogy "velük aztán biztosan nem".
Identitás féltés, hatalom féltés, takargatni valók, a sor hosszú lehet a valódi okokról... a fortélyos félelem nem csak felülről igazgat, de az ellenzéket is gátolja meghaladni önmagát, egyesíteni a nemzetet, a választókat, akiknek döntő része kormány és immár rendszer váltást akar.

És itt látszólag vége is a dalnak. Az emberek szurkolnak, ők besorolódva pártok alá, úgy akarnak összefogást, ahogyan a pártok. Pedig egy közösségért, csak áldozatokkal lehet tenni. Nem csak a pártok, de hangsúlyosabban a választók oldalán is. Hiszen olyan nincs hogy én mindig az X pártra szavazok, fogjatok össze velük...

Agyhalál

2017.09.02. 00:34

elfekvo_tmkronika.jpg(fotó: http://www.tmkronika.hu/hirek/elfekvo-korhazi-osztaly-helyett-szakapoloi-otthon)

A magyar többpártrendszer -úgy néz ki- halott.
Nem élt túl sokáig, eléggé szenvedett is... a 2018-as választások tétje, nem az h életre lehet-e még kelteni, hanem h ki fogja lekapcsolni a gépekről.

Az első tünetek, 2002 táján jelentek meg. Hiszen ha egy beteg teste nem tudja már feldolgozni a felgyűlt mérgeket, hazugságokat és különalkukat, vagy éppen egy elvesztett választás okán burjánzásnak indulnak egyes sejtjei, akkor azok új utakat találnak maguknak, a rendszeren kívül. Itt kis (polgári) körök képében jelentek meg Magyarország testén. Ekkortájt kezdett ömleni a mocsok is, utólag sokan úgy emlékeznek az MSZP volt, de a negatív kampányok Finkelstein-jei nem abban a csapatban játszottak.

Aztán amikor Gyurcsány "doktor" Öszödi MSZP-s konzíliumának anyaga kiszivárgott, az "orvosi kar" -színektől függetlenül- mind sarlatánnak kiáltotta. A sajátjai kiátkozták, a körök tüntettek, futballhuligánok pedig autókat gyújtogattak miatta és utcaköveket hajigáltak. Senki sem akarta elhinni h igazat mondott. Akik pedig tudták, kussoltak és bőszen öntögették az olajat a tűzre. Igen 2006-ban még élt a többpártrendszer, akkor kapott stroke-ot. Ott a szervezete már nem tudott megküzdeni a betegséggel és állapota folyamatos romlásnak indult, a fölötte bábáskodó "orvosaink" pedig elfekvőbe tették. Miközben a borítékokat, nokiásdobozokat, állami megbízásokat folyamatosan felvették és hitegették tovább az érdeklődőket, h a beteg jól van, csak lábadozik.

2010-ben új narancsköpenyes orvoscsoport érkezett, tele forradalmi gyógymódokkal, azt mondták ők az egyetlenek akik helyre tudják tenni a beteg életét. Azonban 2014-ig mást sem tettek, mint tönkretették még működő szerveit, immunrendszerét, keringtető és lélegeztető gépre kötötték, és hihetetlen mód felsrófolták orvosi beavatkozásaik árát. A régi nokiásdobozok, trafikokká, kastélyokká, uradalmakká, stadionokká szélesedtek. Már nem adnak interjút, nem válaszolnak kérdésekre és a beteg nem is látogatható. Csak néha kijön valamelyik "orvos" az elfekvő ajtajába és felolvassa amit odabent írtak neki... mindegy melyik jön ki, a papíron ugyanazok a dolgok vannak:
A beteget lázálmok gyötrik, mindig kívülről leselkedik rá veszély, náluk még mindig a legjobb kezekben van és a látogatási tilalom is csak a gyógyulása érdekében van.

2014-ben pedig beállt a magyar többpártrendszernél az agyhalál. Összefogásra képtelen ellenzéki orvoscsoportok akkor -és elnézve őket azóta is- azon tanakodtak, h vérátömlesztés kellene, vagy esetleg akupunktúra, vagy csak üssék ki 200-al, hátha helyrebillen. Mindegyik leginkább a saját orvosi karrierjét látta a betegben. Az akkori választások előtt izgultak utoljára jelenlegi orvosai, -h talán felépülhet- aztán kacagva koccintottak az ágya felett, amikor az ellenzék életképtelenségétől végleg vízszintesre váltott az EEG.

Szóval a következő választások tétje, az h ki fogja kimondani a halálát.

Marad Orbán "doktor" és egyre terebélyesedő, gázszerelőkből, olajszőkítőkből, vitrinárusokból és adócsaló amerikaiakból álló profi csapata. Nyugi, velük örök marad a remény, ők sosem fogják lekapcsolni a gépeket. Nekik minden vagyonuk és büntetlenségük addig tart, amíg van beteg akire hivatkozhatnak szüntelen. Az életük múlik rajta, így nekik már semmi sem drága ezért a szemfényvesztésért. Minden titulus náluk van, olyan a világon nem lesz, h kellően nagy frakcióval ne őket kérjék fel NERtársaik az új orvoscsapat összeállítására.
Könnyű dolguk van míg akadnak akik elhiszik, h a "betegre" jómódú tőzsdespekuláns öreg bácsik, hontalan bevándorlók és Brüsszelből érkező parancsok jelentik az igazi veszélyt, akik ellenzéki és civil álruhában igyekeznek mérget csempészni az -elmondásuk szerint, rohamosan gyógyuló és éppen/azóta is folyamatosan lábadozó- "beteg" kosztjába.
Persze csak amíg a beteggel együttérző -szintén nélkülöző és elégedetlen- polgárok, egyszer majd rájuk nem nyitják szemüket (és az "elfekvő" ajtaját) és ki nem derül az igazság. De ők már erre is felkészültek. Hiszen mi másra lehet jó -bevándorlók híján- a meghosszabbított terror elleni készültség és újabb 725 millió forint terrorelhárításra, az év hátralévő minden egyes napjára?

Vagy az ellenzék, aki a jövőbe menekülve összetömörül végre és végleg maga mögött hagyja öncélúságát, hajlandó sutba dobni "orvosi" karrierjét. Legalább annyira, h sehol se induljanak egymás ellen orvosaik, a kezelés módjáról való megegyezésről nem is szólva.
Hogy aztán a győztes választások után, együtt temessék el hősi halottunkat. Ezzel teret engedve a demokrácia közvetlenebb fajtájának. Ahol egyénileg választható képviselők vannak, végleg kizárva a pártlistás és pártérdekes kórokozók, egyéni gyarapodások kártevőit (a megalkuvások melegágyait) és az elfekvők komor világát.
Ha csak "vérátömleszteni" fognak össze, fenn áll a veszély h előbb-utóbb megint jön majd egy orvoscsoport, akik majd elmondják milyen jól van már a beteg... és kezdődik minden előröl.

Hogy kéne nyerni...?!

2017.08.26. 11:36

Csak kapkodom a fejem néhány ellenzéki párt forradalmi ötletei láttán, miként próbálják a választási pályát maguk felé lejtetni. Nem tudom eldönteni, h a belterjes hozzá nem értés vagy csak szimpla, irigy hatalomvágy szüli ezeket az ötleteket. Az viszont biztosnak látszik, h egyik ötlet sem értünk születik.

Az első ami eszembe jut az MSZP Botkája, aki mióta Szegeden, a szegediekért, Szegedről beszélgetett négyszemközt a miniszterelnökkel, azóta olyan mintha a saját hajójának vitorláját tépdesné. Volt ugyanis pár sikertelen választás ahhoz, h az ember józan ésszel is beláthassa ellenzéki oldalon, h egyedül nehéz megmérkőzni a centrális erőpolippal. Ennek ellenére hősünk nem győzni csákjázni az övéit -akik más hajóknak integetnek- zendülést, árulást kiállt és hosszan sorolja kikkel biztosan nem akar majd szövetségre lépni. Pedig már a kevésbé harcias Mesterházinak is ráment erre a mestertervre egy választása. Igaz akkor tisztán látható volt, h az alkuk hiányával a saját elsőbbségüket akarták biztosítani. Most némileg homályosabb a kép, elvégre az MSZP azóta szépen összezsugorodott, másrészt amikor már bentről is látszik h káros a nagy harciaskodás, Botka akkor sem maradt veszteg... ebben csak az a fura, h ez leginkább egy másik pártnak kedvez...

De zseniális ötletekért a Jobbiknak se kell sorba állni, ők -gondolom- elemezték milyen társadalmi réteg merre szavaz, aztán huszárvágással kiagyalták, h akkor majd kirekesztik a nem feléjük igyekvőket. Ha valamit is elárul az efféle stratégia kiagyalóiról, annyit bizonyosan h aligha akarják/szeretnék/tudják képviselni az ország színe-javát, ha már a startnál kizárnák a szerintük nem megfontoltakat. Ilyen formán sajnos az a megérzésem, h őket is jobban mozgatja a nyerés, mint úgy összességében az országban élők sorsa. Ahelyett h gőzerővel igyekeznének -akár szellemileg-  felzárkóztatni a népesség egészét, inkább az útmentén hagynának párat, még a jogtól is megfosztva őket, h döntsenek... akár rosszul is. Nos ez a stratégia azért is ismerős lehet, mert ilyesmiben élünk most is. Elvégre lassan többen állunk az út szélén, mint ahányan az úton dübörögnek.

A Momentumnál is elgurulni látszik a csíkos bogyó, ők régi LMP módra szeretnék magukat leszalámizni. Mondván egy népszavazás és egy igen veszteséges fesztivál után, minden esélyük megvan a fiatalos demokrata lendületben önmagukkal szövetségben maradni és egyedül nyerni. Tekintve, h nekik a 2010 előtti fidesz is szimpatikus volt, azt gondolom arra játszanak, h egy megtépázott narancspolippal majd összedobhatnák a parlamenti százalékokat, ha mégse sikerülne a hatalmas siker. Persze, ők ezt a szép tervet arra fogják, h a többiek mind kutyaütők, de azt gondolom az Egójuk jobban zavarja őket az összefogásban, mint a többi ellenzéki párt összetétele.

Aztán itt van az LMP, akik meg fordítva ülnek a Jobbiknál kitalált lovon. Szerintük az országnak arra van szüksége, h még több megfontolatlan, immár az új oktatási rendszerből még rendesen ki sem került gyerekkel kell erősíteni. Náluk valami olyasmi lehetett a matek, h ha az eddig nagyjából tudható számú szavazattal buknának, akkor legyen több szavazat! Zseniális... Nekik mondjuk most azért akadt elég gondjuk Ungár Péterrel, aki ugyan nők elleni erőszaktevőnek túlságosan feminista párti, de az is látszik h politikusnak is túl önfeledt... meglátjuk mi sül ki belőle.

Persze, ha már ilyen szépen rendet vágtam a nagyszerű stratégiákból, joggal merül fel a kérdés, h biztosan lenne ötletem hogyan is kellene jól csinálni. Nos azt gondolom először is nem ártana ésszel hozzáfogni. 8 hónappal a választás előtt azt feszegetni h nem jók a keretek, szerintem finoman szólva elkésett, naiv, de mindenképpen sikertelen dolog. Elvégre köztudott, h a választási rendszert több éve a kormánypárt hegeszti a saját képére, így látszik h sem idő, sem erő nincs erre ellenzéki oldalon.
Másrészt, a hőbörgők kivételével egyre kevesebb emberre hatnak a változatos marketingfogások/mestertervek/pályaátalakítások/kirekesztések, azt gondolom a fidesszel szemben az fog tudni győzni, aki nem nyerni hanem hosszú évek után mondjuk tényleg KÉPVISELNI akar. Úgy érzem eljutottunk oda, ahol már rémesen kevés nagyot hazudni, festett sütikkel már mindenki évek óta tömi magát, az emberek belecsömörlöttek. Azért eszik, mert NINCS MÁS. És végül, összefogás nélkül nehezen lesz bármi. Amíg azonban az összefogás alapját, nem a hozzáadott közös értékek, hanem a kiszorítósdi, a pártszimpátia, a közös vagy a másik múltjának folyamatos felemlegetése tölti meg tartalommal, addig csak görgetjük az elmúlt huszonév szarkupacait.
Ez utóbbi pedig azoknak lesz jó, akiknek az elmúlt huszonévekben is jó volt...

Miért nem lehet egyszer végre egyetlen választás erejéig félretenni a puskákat és előmászni a lövészárkokból? Milyen szintű napi nyomorúság kell még ahhoz, h valaki egyszerűen azt mondja:
Mi nem foglalkozunk oldalakkal, színekkel, most nem a közösen elszenvedett múltunk, hanem végre az ország jövője a fontos? Mikor áll ki valaki, aki nem a hibákat és felelősöket keresve lengeti saját zászlaját, hanem elmondja, h ebben az országban igazából mindenki pontosan ugyanazokat a dolgokat akarja?
Tisztes megélhetést, köznyugalmat, az állampolgárokat segítő szociális és ellátórendszereket. Értelmetlen pazarlások helyett, megfontolt rendbetételét az eddig elhanyagolt dolgoknak. Őszinteséget, nyíltságot, tiszta, nyugodt, biztonságos és tervezhető életet.
Mert valójában ebben az országban mindenki éppen ezeket keresi, a különbség mindössze abban van, h ki hol tart a keresésben és ki szerint ki volt a hibás amiért ez eddig nem sikerült.

Aki össze akarja fogni az országot és végre ezen célok mentén dolgozna, annak ezt el kell mondania és fel kell kérnie az embereket ennek a mindennapokban való megvalósítására is, mert a legfontosabb a bizalom helyreállítása minden szinten, ez pedig éppen a fenti közös elvárások mentén lehetséges.
Persze, lehet mindezt félszegen, fenntartásokkal fogadni, kétkedni, lehet azt gondolni a másik majd nem így fog tenni, lehet merengeni múlton és hibákon... egy dolgot nem lehet... TÉTLENKEDNI!
És nem csak a politikai szinten, de a mindennapokban sem! Nem arra kell gondolni -mint eddig- h ki mit nem csinált, h szerintünk éppen ki a hülye és miért, hanem elmondani, jelezni, felhívni a figyelmet arra, mi az ami nem élhető, ami miatt egyéni szinteken nem tudunk boldogulni, mi az amin javítani kell. Egy felelős politika, egy igazi képviseleti demokrácia, pedig megkeresi a módját h ezek a körülmények nem csak gyorsan, de tartósan is javuljanak. (Hiszen lecsengett már a belengetett béremelések kora, ráadásul sok esetben nem csak a pénz a gond.)

Ha valamit megtanulhattunk, az elmúlt 8-16 akárhány év távlatából, az éppen az h MINDENT LEHET!
Ahogy a 8 év évvel ezelőtti 8 évben képesek voltak adósságba hajtani az országot és annak lakóit, vagy ahogy a jelenlegiek képesek voltak teljes ellátórendszereket és piacokat saját maguk számára újracsatornázni, éppúgy könnyedén lehetséges a fenti célokat is megvalósítani.
Ahol akad pénz majd' 200 milliárdos vízi csinnadrattákra, államkötvény bizniszre és talán még több is értelmetlen stadionokra és kisvasutakra, ott igenis akad a bérrendezésre, a korszerűsítésre, a fejlődésre.
Abban a kétes szerencsében vagyunk, h a többi fejlett ország berendezkedése jobbára afelé a gödör felé tart (egy Trump, egy Brexit, egy görög válság, stb.), aminek mi már az alján csücsülünk. Ezt nem azzal érdemeltük ki, h ügyesebbek voltunk, hanem azzal h nálunk a rendszervált(oz)ás után hiányoztak azok a demokratikus normák és szokások, amelyek ott náluk évtizedek alatt kialakultak és amelyek lassú leépülésükben még fékezik ezen folyamatokat.
Nekünk nem restaurálni kell, nem a nyugatot követve kell építkezni és főleg nem a keleti vaskezű autokráciákkal kell parolázni, hanem tanulni az saját hibáinkból, és az ő döntésképtelenségükből, vagy embertelenségükből. Leporolni azt a magyar leleményt, kezdeményezőkészséget, amivel sok honfitársunk öregbítette már hírnevünket a tudományok területén szerte a világban. Összerakni azokat a jó példákat, bevált előremutató dolgokat amelyek ma még elszigetelt jelenségek. Azokat a modern lehetőségeket amikkel a hatalmak birtokosai közül senki sem mert még érdemben -jobbára önös érdekekből- foglalkozni, felhasználni. A mindennapokba bevezetni azokat a technikai vívmányokat amelyek körülvesznek bennünket. Hosszú távú jövőt kell építeni, nem pedig a meglévő teljes sémákból összerakni most is csak recsegve működő dolgokat.
Úgy érzem ez lehet az egyetlen kiút, az egyetlen igazi VÁLASZ, nekünk és mindenki másnak is a világban... és ha így teszünk, akkor magyarként végre joggal emeljük majd fel fejünket a porból, joggal leszünk büszkék -immár- valós eredményeinkre, miközben élhető országot teremtünk minden magyar állampolgár számára. Egy olyan helyet, ahová nem csak hazatérni érdemes, de talán innen elmenni sem az.

A fekete autó

2017.07.22. 00:53

volga_bkk_t.png

Egészen elementáris erejű választ kapott ma szinten minden szereplő azok közül, akiknek összevont munkájával sikerült egy jószándékú srácot az éjszaka közepén karhatalommal bevitetni...
Persze rengetegen elmondták már ki, miben és mennyire bűnös az ügyben, de azért kicsit mintha elment volna a népharag a kapitalisták és az állami vállalatok felé. Eszemben sincs védeni őket, de a dolog talán egy picit árnyaltabb.

Először is, a BKK mint bármely egyéb NER vállalat, azt teszi amit mondanak neki, azon a szinten amire képes. Azzal a szakértő gárdával és azokkal a dolgozói (nem vezetői ugye) fizetésekkel, egészen fantasztikus dolgokat tudnak művelni. Más helyen bizonyosan nem lenne már közlekedés sem, nemhogy vállalat.
Ráadásul szinte biztos vagyok benne, h VB felkészültség postit-en amit az irányítástól kaptak, 2 dolog volt felsorolva: 3-as metró és e-ticket rendszer.
Belátóbb helyeken, val'szeg nem a valóságot rángatnák a cirkusz után. A fejlesztések semmi esetre sem az aktuális világparádéhoz, hanem a saját fejlettségi szintjükhöz igazítva kerülnének bevezetésre. Mivel náluk se szakember, se fejlettségi szint ezért maradt a "gulyáságyú, kondér és szakács nélkül" játék, amikor a lakatos Pista hazaugrik az esővizes hordóért, elvégre valamiben csak kell főzni, ha jönnek a vendégek. Na valahogy így készülhetett el időre az e-ticket rendszer BKK oldalon.

Másrészt adva van, egy a NER-rel hosszabb ideje jó kapcsolatot ápoló, piacról működő német leányvállalat (T-Systems), akik meg ugye örülnek ha jó pénzért sikerül valamit eladni... ezen sincs igazán mit csodálkozni, ebből élnek. Érdekes lett volna látni az arcukat amikor a NER-BKK különítmény elmondta h kéne egy ilyen rendszer, -mondjuk tegnapra- de cserébe itt van ez a 3 bőröndnyi pénz (gondolom a BKK székházban induláskor még 4-5 bőrönd volt az, csak az odaút...), meg persze leendő üzletek, vagy a már meglévők megmaradásának ígérete... ahogy szokás, csak a nyomatékosítás végett. Azt gondolom, "multi" közegben a nívósabb alkalmazottak a közelébe nem mennek egy ilyen project-nek, pontosan tudják h a végeredmény az lesz amit szegény fiatalember is feltárt. Aztán az is lehet, h az olcsósítás végett az ügyfél elhozta a nála már összerakott alapokat (szakemberek ugye). Báhogyan is volt, ennyi idő alatt egyszerűen nem lehet egy ilyen rendszert 0-ról összerakni.
Ekkor gondolom volt némi szépítgetés management oldalról, h hát nem lesz a legjobb, de a VB-t majd csak kihúzza vele a szeretett ügyfél, így a vezetés forró kézszorítások közepette borult össze a leizzadt NERhuszárokkal, elvégre az üzlet megköttetett, mindenki örül.

Arra nem gondoltak csak szegények a nagy örömben, h idehaza nem csak a konzultációs plakátokkal immunizált lakosság él, hanem vannak bizony értelmesebbek is... az pedig aztán végképpen nem fért a fejükbe, h az ilyenek ingyen képesek jó szándékból NYILVÁNOSAN jelezni azt a hibát feléjük, amiről ők az eleje óta lapítottak.
Persze mit tesz ilyenkor a sarokba szorított simlis? (segítek, nagyban is éppen így működik) TÁMAD! Mert pontosan tudja, mekkora bukta lesz, ha ez úgy igazán kiderül.
H mennyire együtt lapítottak, az abból látszik jól, h egy ilyen leányvállalat, a NER gyöngyszemével együtt fogalmaz meg semmitmondó közleményt, amelyben sosem látott szabályzatokra hivatkozik. (Persze, bizonyosan vannak ilyesmi szabályzatok, de ugyanígy bizonyosan vannak a munkájuk minőségére vonatkozóak is... mikor melyik kell, ugye.)

Na de egy szereplő eddig még szóba sem került... sem itt -sem furcsa módon máshol- méghozzá a "fekete autó".
Nem mondom h rendőrség, mert a fent leírt történet minden csak nem rend, ellenben nagyon is őrzik.
Azt gondolom a legnagyobb problémát mégis ez utóbbiak jelentik, hiszen bármit is fundált ki a fenti 2 szereplő (egymástól függetlenül ugye), nekik aztán igazán nem kellett volna éjnek évadján bevinni szegény srácot.
Alapból semmiféle jogszerűség nincs benne, hiszen se meglógni nem akart, se nem lopott olyan mértékben mint mondjuk a Farkas Flóri. Vagy hol van ez a dolog Ricsikénk (étterem és milliós autótulajdonos) jogsi nélküli balesetéhez képest? Vagy hol ez a nagy akarás, amikor derék Magomed is érvényes papírok nélkül flangál az utcán? Ez ilyen szelektíven működő hivatal, azokat a rendészeti szabályokat tartják be amik és amikor a NER védelméhez kellenek. Vannak amiket, akiket nagyon keresnek és vannak akiket kicsit sem... gondolom h melyik ügy éppen hova esik, azt az irányítás küldi meg nekik is, postit-en.

Olykor érdemes követni a kormányzati szereplők kommunikációját.
Például a "Lázár-infó"-kon, képet kaphatunk a kormányzati cinizmus és mellébeszélés aktuális szintjéről Lázár János tolmácsolásában. Vagy ott van a rádiózás csúcspontja, az "orbán-értékelés", ami a gyűlölet irányának és az aktuális (természetesen sohasem kormányzati) bűnbakoknak heti bemutatója. Esetleg "Káder" János melankólikus monológjai a természet- jog- és közbeszéd éppen általa is aláírt mélységeiről. De éppen ilyen hasznos Rogán Antal, Balog Zoltán, vagy éppen Farkas Flórián hősiességét látni, a rájuk zúduló valósággal és annak kérdéseivel szemben.
Na de címem apropóját, egy másik közszolga, Kövér László, a parlament és a szinte már katonai puccsra is alkalmas Parlamenti Őrség teljhatalmú és sokszor önkényes ura adta. A minap az alábbiakat bírta kijelenteni:

"Az ősszel leplezetlen koalíció jöhet létre a magyarországi ellenzék és a Soros-féle szervezetek között, hogy utóbbiak a demokrácia intézményrendszere elleni nyílt támadásokkal, utcai zavargásokkal gerjesszenek hangulatot a választások előtt."

Persze, értem én... az elmúlt 7 (már majdnem 8) év távlatából már egyre nehezebb újat, merészet mondani. No meg aztán készülni kell a jövőre is -amolyan bajuszos Nostredamus módjára besúgni-, kik és miért bolygatják majd a NERvényes rendet.
Előre a szájakba rágni, h még véletlen sem a gazdaságilag elcsaltnak látszó 2010-es választás, a megint egekbe szökő államháztartási hiány, a közpénzjellegből alakult magánalapítványok, az élsportnak szánt szociális- és gyermekvédelemtől elvett milliók, a világszínvonalúnak aligha nevezhető egészségügy, a csillagászati összegekbe kerülő vizes VB, a hanyatló oktatás, a kivándorlás és ezáltal állandósuló szakemberhiány, a pénzmosodának használt hazai látványsportok, vagy a mindent felemésztő oligarcha hálózat lesz az oka... mindössze annyi, h a magyart az ilyen "soros-féle szervezetek" a 2/3-os törvényeket is megállításra képtelen ellenzékkel karöltve majd jól begerjesztik hangulattal.
Végülis hihető, nem?

Közélet, emberekből...

2017.07.09. 19:53

Ha valaki végignézi miket és mekkora intenzitással írtam a blog születése óta észreveheti, hogy nem a politika jegyében született egykor. Akkor azt gondoltam, az emberek között az a baj, hogy nem értik egymást, nem értik a másik mit miért csinál. Félreértik, aztán harcos énüknek engedve, kardoskodnak vélt igazságuk felett.

Aztán ahogyan történtek a dolgok a közéletben, úgy tolódott át a súlypont az egyénekről a közösségünkre.
Bármilyen furcsa is elsőre, a kettő sajnos nagyon is összefügg.

Elsősorban emberek vagyunk, és ezáltal rendszereink tökéletességének csúcsa, éppen saját képességeink határa.

Legyünk bármekkora géniuszok, bármennyire is hiszünk egyetemes értékekben, ezekkel együtt saját tökéletlenségeinket is beépítjük mindenbe amit az Ember alkotott. Ettől lesznek társadalmi szerveződéseink (országok/pártok/nemzetiségek/csoportok/stb) emberarcúak, mert mi teremtettük és üzemeltetjük őket.
Mégis, -sokszor látni- hogy bár erényeinket, elveinket szeretjük ezekben kidomborítani, gyarlóságainkkal szemben tagadóak vagyunk.

Rendszereinkbe eleve kódolva vannak a hibák... nem azért mert mindenki "lop", hanem azért mert akad(hat) közöttünk ilyen is.

Ahogy akadnak személyes kapcsolatainkban, helyzeteinkben akkor/ott méltatlannak tűnő személyek, éppúgy ugyanazok a gyarlóságok vernek otthont valódi és virtuális kapcsolatainkban, közösségeinkben, szerveződéseinkben, a pártokban, országok vezetésében még országok összefogásaiban is.
Amint kicsiben, úgy nagyban.
Manapság, amikor ilyen gyorsan változik a világ, amikor egyszerű gázszerelőkből is többszörös milliárdosok lesznek néhány év leforgása alatt, könnyebben belátható hogy éppen ezek a picinek indult/eltakart/említésre sem méltó hibáink, gyengeségeink okozzák életünk színterein, életkörülményeink, lehetőségeink olykor igen látványos romlását...
Okoznak válságokat és pusztító háborúkat, vagy évtizedeken átívelő ellenségeskedéseket.

És ugyan miben lehetne leginkább ezeket a gyarlóságokat felismerni, ha nem a közéletben, abban amit mind nézünk? Aminek sokunk számára igazán nagy, sokszor kényszerítő hatása (is) van?
Még akkor is, ha oldalakba szorulva/terelve, nem is mindegyik látszik mindenkinek ugyanannak...

Kockáztattunk...

2017.06.11. 10:35

kockaztattunk.jpegFotó: PASCAL PAVANI/AFP


Aszongya, ""Igen, kockázatot vállaltunk, ezt elismerem, ám a fiatal játékosokat fel kell építeni, a jövő érdekében tettük meg a rizikós lépéseket."

Elmondom akkor szerintem hogyan van. Először is SEMMIT sem kockáztattak.
Kockáztatni az tud, aki feltesz valami személyes dolgot a sikerben bízva... értem én az arcvesztést, na de a fenti teljesítmény aligha van bármelyiknek is bármiféle kihatással az életére. Mindenki marad a helyén, miközben Andorra buszvezetőkből és recepciósokból álló válogatottja a 3500 férőhelyes műfüves pályáján leiskolázta őket.

Sajnos az van, hogy ha nincs elvárás, nincs mihez felnőni, a fenti srácok pedig a puszta létezésükért kapnak annyi pénzt, amennyit máshol a teljesítményért osztogatnak. Olyan ez mint a politikusaink (nem is véletlen hogy lassan már mindegyiknek van egy saját csapata), csak míg a politikában jobban elkerülhető a valósággal való találkozás (nem adok interjút, nem válaszolok, mellébeszélek), addig a foci olyan hely, ahol meccsről meccsre szembe jön a valóság. Na nem idehaza, hiszen ha egy bajnokságban mindenki a létért akaszt lóvékat, akkor ott kiegyenlítődik a lustaság a térfél két oldalán. Maximum annyi tűnik fel, hogy mindkét térfélen ugyanolyan lelketlenül rugdossák a labdát... feltéve ha eltalálják, meg ha oda megy ahova lőnék.

De nincs veszve semmi... a megoldás egészen egyszerű és még pénz sem kellene hozzá... SŐT éppen az nem kellene. Kezdésnek elég lenne visszavonni minden magyar játékos engedélyt, a fizukat, meg minden ehhez kapcsolódó dolgot, amik torzíthatják szegény focisták értékrendjét. Aztán akár xfaktor módra megnézni hogy kik azok akik így is akarnak focizni, akik ebben tehetségesek. Ők ugyanis biztosan a sportsikerek, a pálya légköre és a játék öröme miatt tennék. Na nekik lenne játékos engedélyük.
Lehet hogy nem jönne össze annyi hivatásos stoplis mint Andorra összlakossága, lehet hogy a munka mellett kevesebb idejük jutna edzeni és val'szeg bele telne pár évbe felépíteni egy valódi sportkultúrát, de minden bizonnyal megérné. Aztán ha már ez jól megy, akkor teljesítmény alapján lehetne ismét pénzt osztogatni... nem úgy hogy megint elkurvuljanak, csak úgy hogy biztosítsák a biztos megélhetőséget azoknak, akik eléggé színvonalasak, lelkesek és elhivatottak.

vidibevetel170609.png

Persze ezt éppen a mostaniak nem szeretnék... érthető, én se lelkesednék ha jönne a semmire a zsé és el kéne venni magamtól, dehogy venném! Mondjuk a közönség már elvette (pl. Videoton bevételének 0,95%-a a jegyeladás!!), a kutya is alig jár már ezt a bajnokságnak nevezett bohózatot nézni, főleg nem pénzért... de az ingyenélők megértik egymást, ömlik a TAO pénz, kit érdekel vesz-e valaki jegyet...

Végnapjaink III.

2017.05.22. 18:33

Amikor elkezdtem ezt (első és második) a sorozatot, reméltem csak nagyon sokára fogunk eljutni az utolsó részekhez, vagy talán sosem. Részben igazam volt, megtehettem az utolsó rész óta eltelt 2 évben hogy nem veszem fel a fonalat. Megtehettem -mert több írásomat is visszanézve- az abban leírtak ma is állnak. Mondhatnám, papagájnak mégsem jó lenni, de inkább úgy kellene fogalmaznom, hogy a mostanra vak varjúkat nem rémiszti meg a madárijesztő.

Sötétedik... azt mondják az éjszaka a hajnal előtt a legsötétebb, pillantsunk is bele akkor.
Az első részben felhozott gazdasági adatokhoz itt van néhány újabb.
Ugye kormányunk azzal henceg (szóljon aki bele is tudott lapozni!), hogy emelkedik a magyar GDP, a gazdaság jól teljesít. Azonban ez a gazdasági helyzet éppen annyira egészséges, mint egy gépekre kötött magatehetetlen beteg.
A "gépet" itt EU-nak (politikai propagandában Brüsszelnek) hívják.
Részben, mert az EU pénzeket nem lehet akármire kérni, részben pedig ezen beruházások sokszor kifogásolhatóak, meg sem valósulnak, vagy csak nem nekünk.

Azért mindeközben, a közpénzbáróknak jól megykozpenzbarok.png

 

 

"Nem volt jogszerű?!"

2017.05.20. 15:21

A minap jócskán felkorbácsolta a hazai állóvizet a Momentum akciója az Origo szerkesztőségben. Kissé visszásnak érzem, amikor a teljes liberális sajtó maradéka ekkora aránytévesztésben nyilatkozik egy ilyen akcióról, további megosztottságot gerjesztve közöttünk. Mindössze ma olvastam először valami olyasmit, hogy talán jogilag sem éppen kifogásolható az akció. Jó lenne helyretenni az arányokat.

Kissé messziről indítva, bár papíron parlamentáris demokrácia vagyunk, a gyakorlatban -kérjük kapaszkodjanak- az anarchia szó pontosabb képet fest arról ami minket körülvesz. Ugye az anarchia rend nélküliséget (nézőponttól függően káoszt vagy "spontán" értsd: erőn alapuló rendet jelent), olyan állapotot, amikor ha vannak is lefektetett szabályok, azok a társadalom, vagy egy része számára semmiféle kötelezettséget nem jelentenek. Ilyenkor élnek vissza emberek erőfölényükkel, a törvények alkalmazása nem egyetemes jogok mentén, hanem önkényesen, tetszőleges esetekben történik, vagy éppen tekintenek el tőle. Kiskapuk, önmaguk felé hajló kezek. Hétköznapibb példákkal: Gyros ha rendőr vagy, vagy amikor bizonyos graffitik másnap/aznap lekerülnek a takarítókat amúgy sosem látott falakról. Esetleg amikor a polgármester utcája aszfaltozódik a leggyorsabban, a többi meg sosem.

Ilyen formán, anarchiában teljesen elfogadott, hogy az ember ott parkol, úgy közlekedik, azt tesz, vagy éppen nem tesz, ami éppen neki tetszik, mindezeket látszólag* valós következmények nélkül.
Persze, mondhatnánk hogy a többség számára itt még igenis léteznek törvények, de ha éppen a jogalkotók és pajtásaik oldalán találkozunk durva törvénysértésekkel, akkor mégsem lehet azt mondani hogy a jogrendszer, vagy csak úgy általában a jog működik. Sőt, mélyebb értelemben a jog eredeti célja bizonyos egyetemes értékek, elvek normaként való meghatározása, az ezek ellen fellépők szankcionálása/büntetése. Ez utóbbi pedig egészen szembe megy a fentiekkel.

Visszatérve a konkrét esetre, mindenek előtt szeretném különválasztani az aktuális eseményt elkövetőiktől.
Azt gondolom, ha például egy "szélsőséges jobboldali" kutyamenhelyeket támogat, akkor ezen támogatás értékéből SEMMIT SEM VESZ el az a mellékkörülmény, hogy szélsőséges jobboldali.
Mégis, amikor egy egyszerű állampolgár azzal állt elő nem is oly régen, hogy ő márpedig nem fizet adót (mert érzése szerint az nem megfelelő célokat szolgál), nem kezdte a TASZ megvédeni a magyar államot a súlyos jogsértéssel szemben, sőt ugyanazok az orgánumok akik most jogsértésről beszéltek, akkor kevésbé domborították ki a dolog ezen oldalát. Itt már talán látszik az aránytévesztés amiről a bevezetőmben beszéltem. Írom ezt annak dacára, hogy szememben a fenti úriember egy HŐS, csupa nagy betűvel!

A másik ok ami miatt szeretném szétválasztani a fentieket, kissé személyesebb... egyszerűen szólva egyetlen politikai formációt a maiak közül sem tudok legitimnek tekinteni. Vannak szimpatikus kezdeményezések, sőt akadnak évek óta becsületesen dolgozó politikusok is, de ettől még nem lesz az "oldaluk" egészében vállalható. Olyan oldal például biztosan nem, aki szerint a 2010 előtti fidesz szimpatikus volt... számomra nem volt az, ezüsthajók, székház, tűzijáték Nemzeti Színház/deák téri gödör, hogy csak a színesebbeket említsem.
Farkasok voltak már akkor is báránybőrben, csak azóta a bundát is kihízták, hiszen belőlünk falatoznak szakadatlan. Aki a kordonbontó orbánt tekinti követendő példának, amikor bemegy egy szerkesztőségbe forgatni az nem sokban különbözik elődjétől... csak még nem tart ott.
Azonban egy cselekedet, igenis túlmutathat a cselekvő eredeti céljain.

Azt gondolom hogy maga szerkesztőségi jelenet olyasmi volt, amire nagyon hosszú ideje volt szüksége ennek a hittelen országnak. Fontos pillanat volt, ami a maga egyszerű képi elemeivel mutatta be mindenki számára érthető formában, a hazugságok és a valóság találkozását.
Hihetetlen módon őszinte volt az a kínos, "szemlesütött" tekintet, az a már gyerekeknél is megfigyelhető bűnbánat, az a belső felismerés "lebuktam".

Érzésem szerint, ez a legfontosabb hozadéka a jelenetnek.
Nem lesz tőle szimpatikusabb a kissé gőgös Momentum (ők majd attól lesznek azok, ha a sok-sok helyi fórum után, valós programot is hoznak), de nem fogom megvetni az akció célpontját sem!
Azt gondolom neki éppen olyan fontos érvei vannak ott dolgozni, mint amennyire nekem elfogadhatatlan lenne. Nem az ő cipőjét hordom, ő sem az enyémet.
És végül, nem lesz tőle ingatagabb a bontás alatt álló jogállamiság sem.
Viszont minden "vajasfülü" megélhetési- vagy elvi-, -legyen homokszem, vagy fogaskerék- lehetőséget kapott újraértékelni a tettei árát és értékét...
*Hiszem, hogy az ilyen "babérok" végül bizony az ember fejére kerülnek.
Bár meglehet úszni sok stiklit sokszor, de -még a nagy számok törvénye szerint is- ezzel csak elodázzuk az elkerülhetetlent, miközben a szerzett vagyon mellett bűneink is busásan kamatoznak... a ráolvasásig.

Van rá szó...

2017.05.19. 15:54

Az előző poszt első felében írtam arról, szerintem miért elhibázott dolog a jelenlegi helyzetben a választási rendszert javítani... amikor nem a bejutó pártok arányával, inkább az azok által bejutó emberi minőségekkel van a gond.
Ha bármi is látható viszonylag rövid demokratikus történelmünkben, az a folyamatosan növekvő álszentség, gőg és az ezek mögött megbúvó gyarló emberi viselkedéssel áll összefüggésben.
A gátlástalanság, a valóság egyre nagyobb méreteket öltő tagadása -üldözése-, az öncélok nemzeti köntösbe való egyre erőszakosabb bújtatása.
Ebből a szempontból egészen lényegtelen, hogy vízlépcsőt, M0-ás körgyűrűt, 4es metrót, Nemzeti Színházat, stadionokat, vagy atomerőművet építettnek, hiszen mindegyikben tetten érhetőek a fenti dolgok.
Ráadásul, nemcsak hogy nincsenek velünk -állampolgárokkal- kapcsolatos céljaik, de az is egyre nyilvánvalóbb, hogy például az oktatás, vagy az egészségügy (de mondhatnám az Alaptörvény, vagy a Munka Törvénykönyv változásait, a gazdagoknak kedvező adórendszert, stb..) kérdésében egyenesen a mi érdekeinkkel ellentétes döntések születnek. Tehát, nemcsak hogy nem segítenek, de egyenesen károsak is! Mint a "jószomszéd" aki elzárja az még az öntözőcsapodat is, hogy neki hamarabb megteljen a medencéje.

Sokszor gondolkodtam, miért lehet hogy mi mindezt hagyjuk, mi lehet a jó szó arra a hihetetlenül eluralkodott kisebbrendűségi komplexusra, arra a reménytelenségre ami megadja a magyarázatot. Az egyetlen szó ami a
"Szerinted tudunk változtatni -mi, itt és most- ezeken?"
kérdésre megmondja miért az a válasz hogy
"Nem."

Az biztos hogy a "hit"hez van köze. Elsőre arra gondoltam "hitetlen"-ek vagyunk.
Számomra azonban a hitetlen, azt jelenti hogy lenne hite de nem akar élni vele.
Azt jelenti hogy tudatosan valaki úgy dönt, az adott kérdésben nem akar hinni.
Azonban egy olyan országban ahol soha ki nem vesző reménnyel várunk messiásokat, külső erőket, bárkit és bármi mást -rajtunk kívül-, aki majd megoldja a gondjainkat, ez biztosan nem lehet igaz.
Hiszen akarni, éppen hogy mindennél jobban akarunk (hinni).
De mintha csak egy üres puskát szorongatnánk, ujjunk a ravaszt nyomja szakadatlan, csak üresen kattan.
Reményvesztett, reménytelen... ezek se lennének olyan rosszak, de igazából reményünk is van.
Szakadatlan reméljük a "kisebbik rossz", vagy csak "ezek", esetleg a "mieink" majd elhozzák végre a sokéve megígért Kánaánt. Szóval annyira a reményből sincs hiány.

Hitből van hiány. Abból, hogy bár elvben éppen olyan emberek vagyunk (megfelelő számú végtagokkal, érzékszervekkel és bizonyítottan leleményes elmével!) mint bárki más a világon, mégis a "bárki mások" VISZONT valamiért rendelkeznek valami többel, nem úgy mint mi.
Pedig vannak céljaink, vannak reményeink, és nem is a cselekvés/akarás hiányzik, hanem annak tárgya.
Olyan mintha rajtunk kívül álló folyamatok/erők/akaratok vették volna el, fosztottak meg minket tőle, vagy csak egyszerűen elvesztettük valahol út közben.
És pontosan ez a helyzet... itt egy nemzet akinek történelme zavaros, identitása alig pislákoló és az elmúlt 10-20-50-500 évből sem ismeri igazán történetét, amit ismer abban pedig nem talál magára.
Persze az éppen pöffeszkedőknek ez minden korban sokkal-sokkal hasznosabb volt annál, semmint hogy megpróbálnák gyógyítani ezt a hiányt. Ellenkezőleg, ezen zavar mentén igyekeznek újabb éket, megosztást, szembenállást vagy csak szakadatlan harcot hirdetni, mert addig mindez biztosan így is marad.

Amire pedig nincs szavunk, azt nehéz felismerni... nehéz észrevenni és főleg nehéz kijavítani magunkban.

Tegnap megtaláltam.
Először azt hittem, új szóra lehet szükség, de amikor ötletemet a gugli keresőjébe írtam, rá kellett jönnöm, a spanyol viasz megint az eredeti feltalálójánál marad. :)
Ugyanis volt erre szavunk, csak megfeledkeztünk róla:

HITTELEN

Gondoltam leírom, mégse ezen múljon... a kezdetünk... :)

Úgy látom itt még mindig nem annyira értünk megy a játék.
Elvégre mit is akarnak mostanság az ellenzék friss, haladó erői? Kijavított választási rendszert! Értitek, nem elsősorban valós biztosítékokat, nem működő közigazgatást, oktatást, egészségügyet, hanem valami olyasmit, aminek a kondér környékén kuporgó pártok (is) örülnének!

Egyszerűen szólva, ha az éppen regnálóknak sikerült demokratikus úton fokozatosan teljhatalmat szerezni, központosítani és közben szakadatlanul lopni, akkor nem látom be, hogy egy ilyen "restaurált" választási rendszer miben fog MINKET, magyar embereket segíteni.
Eszerint a hengerfejes autón az olajszivattyút kell javítani, hogy jobban menjen az olajcsere. Pedig cseréltünk mi már narancs/szegfű/nagykereszt/kisgazda/fehérgalamb "olajat" aztán mi történt... az egyedüli dolog ami dinamikusan fejlődik évek óta, az a korrupció.

Arról nem szólva, hogy hatalomtechnikai szempontból elég hatalmas "fejlövés" lenne.
Ha rendbe akarunk tenni mindent, akkor vajon mit könnyebb elérni a teljhatalomhoz?
Az ország 1/3-át, vagy az ország egészét?
Olyan mintha a rendőrnek úgy kéne elkapni a bankrablót, hogy neki meg kell állnia minden pirosnál, mert hát a rend ugye... szerintem aki ilyesmit szeretne, az nem siet megoldani a dolgokat.

Hallottam persze a másikat is, adózzanak a gazdagok!
Akkor itt -értelmezésem szerint- felső korlátja kell legyen a gazdagságnak, akinek véletlen jobban megy az biztosan csal! Ez is mekkora hülyeség már! Azt hittem azt kellene nézni hogy MIÉRT lett gazdag, nem azt hogy mennyire?! Bevallom, elsőre emészthető gondolatnak tűnik amíg 4 millióan BIZTOSAN fényévekre vannak a gazdagságtól, de ettől még nem lesz igazságos.
Szerintem nem elszedni kellene a pénzt a tehetősektől, hanem visszavenni azoktól akik jogtalanul jutottak hozzá! De nézzük távlatokban, mire lenne ez jó?
Ismerve a tendenciákat, szerintem mindenki megállna a vagyonnal (papíron), mint a régebbi állami pályázatok 24.9 millánál (hogy ne kelljen versenyeztetni). Esetleg mindenkinek strómanjai lesznek a kijelölt értékhatárig? :D
Persze, -irreális elképzelés- hogy mindenkinek úgy megszalad hirtelen, de ugyanilyen irreális mennyiségi alapon válogatni a vagyonosok között.

Szóval, igazából mindenki igyekszik A4es méretű, emészthető szólamokkal operálni, csak a munka nem halad... pedig ötlet aztán van dögivel. Pártok listája, pártlisták listája. Lassan táblázatban kellene vezetni, hogy ki kivel nem fog össze. Pedig nem olyan bonyolult ez! Normális esetben nem oldalakat, hanem ötleteket kellene támogatni... ez volt az elvi alapja egykor a konszenzusos megoldásoknak.
Szóval mi lenne ha egyszerűen azt mondanánk hogy kilépünk a szólamok és a "mi kutyánk kölke" mögül, és mindenhol az kapna támogatást tőlünk a narancsköd/komcsik/libsik/korrupció/idegen érdekek/(kinek mi ugye) ellen aki esélyes.
Nem azért esélyes, mert őt a "másikak" küldték csatába, hanem azért mert mondjuk... (innentől elég sci-fi)
Hiteles - lehet felőlem svájci frankos is, ha annak látszik és annak is mondja magát ami. Esetleg az sem baj, ha helyi szinten sok éve ismerik már... nem feltétlen a pártok, elsősorban mi, a választók.
Őszinte - lehet TÉNYLEG bármilyen pártállású, feltéve hogy a söprögetést a saját portáján kezdi és onnan tart kifelé. Csömöröm van már a sok messzelátó igazmondóval, akik közelükben soha, ellenben másnál mindig észreveszik a korrupció csíráját is. Innen tudni, hogy ezek nem változtatni, hanem helyet cserélni szeretnének.
Következetes - egyszer mondott valamit, és fura mód -bár volt óvodás is- az még mindig tartja magát. Szélsőséges esetben (gondolkodó emberekkel megesik) átértékeli. (Ha a bolt, ahonnan a párizsit veszed 10 éve, hirtelen zöld felvágottat kezd árulni, belátod, hogy talán nem onnan kell ilyesmit venni a továbbiakban, dacára az együtt eltöltött időnek.)
Azt gondolom, ha csak ezt a 3 dolgot elvárjuk, rögtön nem is lesz akkora a szakadék azon emberek között, akik a lövészárkok adott oldalain ezidáig fújtak egymásra... lehetne ez valami "nemzeti minimum", ahol nem a kisebbik rosszat, hanem végre a megfelelőt választjuk.

Karrier

2017.05.16. 12:22

Amikor az ember önéletrajzot frissít, esetleg munkát keres az ehhez kapcsolódó oldalak mindig kiemelik, hogy a bemutatkozásban, a motivációs levélben igyekezzünk kifejezni, mennyire sokat tudunk adni egy esetleges leendő helyen, mennyire odaadóak, eltökéltek, rugalmasak és szakmailag rátermettek vagyunk... vagy legalább miként kell annak látszanunk. Szinte mindannyian ismerjük ezeket a trükköket, fogásokat, amik -ha másra nem is- arra azért jók, hogy a leendő olvasó lemérheti belőle igyekezetünket.

Szinte mindannyian ismerjük... van azonban egy "cég" ahol mindez semmit sem jelent.
Ahol a befektetők, -bár egyben ügyfelek is- mégis furcsa módon makacsul tartja magát a tévképzet, hogy semmi joguk, rálátásuk, elvárásuk vagy akármiféle garanciáik is lennének, hogy a pénzünk a megfelelő helyre jut.
Jobban megnézve érthető, hogy az ottani alkalmazottaknak nem kell az elején felsorolt egyetlen kritériumnak sem megfelelni. Nincs szükség szakmaiságra, nincs szükség tapasztalatra, még arról sem kell számot vetni, mennyire mozdították elő "cégünk" működését.

Érthető, hiszen mennyi vidám és egyben abszurd percet szerezhetnének nekünk alkalmazottaink, ha olyanokat olvashatnánk őszinte önéletrajzaikban hogy:
"Karrierem egyik fontos állomása volt, amikor uniós pénzből vadászházat építettem magamnak, nem is egyet."
"Nagy sikernek tekintem, hogy az általam felügyelt területen, sikerült a rám bízott vagyonnak elveszíteni közpénz jellegét."
"A befektetők ugyan az oktatásban látták a jövőt, de én inkább a saját klientúrámra költöttem."
"Ugyan cégünknek nem volt érdeke keleti partnerekkel előnytelen üzletek kötni, de a személyes érdekeim sajnos mást diktáltak."

Vajon így is alkalmaznánk őket?!

Ugyanakkor meg is kell védenem őket egy picit, hiszen MIÉRT IS NE TENNÉK?!
Ha a többi cég is úgy működne, hogy propagandával, erővel, osztanák meg a befektetőket, akiknek jogairól is ugyanezen alkalmazottak döntenének (saját javadalmazásukkal egyetemben), akkor mindenütt pontosan ugyanez lenne.

A környezet, a lehetőségek találják meg célközönségüket, akik odaérve tovább mélyítik a nekik tetsző dagonyát. Ráadásul tetszik vagy sem, az emberek egy része bizonyosan, gátlástalan, rinocéroszbőrű és öncélú.
Nem feltétlen azért mert jó érzés bujkálni, menekülni, olykor rettegni a kérdezőktől, vagy mert olyan jó érzés tudni hogy lassan egy országnyi ember teremt a szülőiknek rekeszizom görcsöt... hanem mert ők mindössze ehhez értenek. Ez az amiben ki tudnak teljesedni, ami vagyont, egzisztenciát teremt számukra. Nekik is élni kell valamiből...

Nem elsősorban az a baj ezzel a céggel, hogy kik irányítják, hanem hogy a befektetők/ügyfelek hagyták mindezt idáig fajulni! Mindig olyanokat mondogattak, nem értünk mi ehhez... mit foglalkozzak ezzel? Ugyan mit ér a politika? A dolgok értéke, gyakran csak a hiányukkal válik nyilvánvalóvá.

Változtatni persze sosem késő... csak egyre drágább...
Mert az ellopott pénz már nem (nekünk) fial és a tanulatlan gyermekekből sem lesznek okos világmegváltók, ahogy az út szélén maradtak sem fognak maguktól kilábalni...

Kire gondoltam?

2017.05.06. 15:36

Európai politikus, országának egyik legmeghatározóbb alakja, vezetője.
Karrierje kezdetekor, fiatalos, harcias, az emberek által kedvelt politikusként tartották számon, aki nem félt szembemenni az akkori normákkal.
Idővel kiderült, rendszerének központi eleme a hozzá való megkérdőjelezhetetlen lojalitás, az eltérő véleményűek függő vagy kényszerhelyzetbe hozása, lejáratása a média és a hatalom eszközeivel.
Betegesen fél a vitától, a kritikusaitól és a szakmai hozzáértéstől, hiszen ezek alapjaiban rengetnék meg hatalmát.
Népe szemében a szerénység látszatát kelti, pedig köztudottan országa legtehetősebbjei közé tartozik.
Gátlástalan haszonlesők egyre növekvő körében oszt kegyet regnálása alatt, közelebbi rokonaira (amíg támogatják), mint hatalmának örököseire tekint.
Népének nagyságáért látszólag folyamatos harcot folytat, a külső és belső ellenségek ellen.
Országának ellátó és oktatási rendszereivel mit sem törődik, sőt inkább leépíti azokat egyszerű forráskivonással.
Milliók küzdenek a puszta létért is, miközben mérhetetlen vagyonok mennek el hobbijára vagy propagandájának terjesztésére.
A törvények és az egyszerű emberek felett áll.
Tekintélyét, hozzáértését megkérdőjelezni, annyi mint hazafiatlannak lenni, és világában minden ennek a nyilvánvaló hazugságnak rendelődik alá.
 
 
Ez esetben talán a hasonlóságok a fontosabbak, mint a különbségek...

2015 november

2014.11.21. 17:28

Ahogy a rezsicsökkentéstől már akadozó közvilágításban hazafelé megyek,
eszembe jutott az elmúlt 1 év... Mi minden lehetőség volt benne!
Hamar elrepült, akkor majdnem sikerült IGAZÁN rendszert váltanunk. De ahogyan előtte is, szépen megosztottak és egymásnak ugrasztottak minket, a tömegek hangja el sem jutott a többiekhez, az alvókhoz, a félőkhöz.
Pedig ha tudták volna, h ezekkel nincs miről álmodni és EGYÜTT nincs mitől félni sem!
Lehettünk volna elég bátrak és következetesek egy TÉNYLEG új, -sőt merész- őszintébb és igazságosabb országot építeni.
A tömegekben mindenki azt kiáltotta, h "Le a korrupcióval!", a 25 éve tartó szabadrablással... lemondásokat követeltek és zúgtak a "Viktátor!" "ORBÁN TAKARODJ!" akkor még hangosan kiáltott rigmusai.
Izgalmas, reményteli időket éltünk... abban bíztunk, h ezek elmennek majd és akkor...
Bevallom, arról nem gondoltunk semmit... semmit mi lehetne utána.
Minden második kritikus ezt fel is hozta ellenünk... pedig milyen álságos érv ez!
Hiszen az ilyen változásokhoz először mindig ERŐ és az általa nyert tér kell.
A média pedig ontotta a sikereket... igen, emlékszem Snitt Pál is a Nemzet Sportolója lett, nagy cím egy olyan embernek, aki a kommunista rendszerben szállodát is vezethetett. Persze ugyanilyen hűséggel írt alá e díj előtt minden mást is a "jó doktor".
Mondjuk akkor még kevesebb joga volt a köztársasági elnöknek mint mióta viktor átült (K)áder jancsi helyére.
Szóval eszembe jutott palibá' is...
azért emlékszem rá, mert ÁT BÍRTA VENNI, egyenes háttal... örömmel.
Az azeri elnök is akkortájt jött először... hálás volt, amiért pénzen megvehette népük véreskezű hősét.
Így utólag már érthető, miért érte meg viktoréknak inkább az örményekkel is összeveszni.
Talán már kezdődik is a suli annak pár szerencsés magyar diáknak, akik idén a Bakui Idegen Nyelvek Egyetemén kezdhették az évet.
Csak jobb mint mondjuk az angol szendvicsgyárban vagy idehaza tanulni igazi tankönyvek nélkül.
Nekik legalább még volt előtte gimi is.
Azóta azért van mire kimozdulni... a félévente tartott CÖFös békemenetek sokaknak vonzóak már, mióta rendszeresen felajánl valami étket is 1-1 önzetlen szervezet az állami buszok mellett. Pedig mióta elhagytuk az EUs zászlót -nem csak a parlamentből hanem az országról is-, azt hinné az ember okafogyott a békénkért harcolni... ráadásul hazaárulókról sem hallani már.
Csak ugye enni, dolgozni mindenkinek kell, ebben sem változott sok minden 1 év alatt... csak többen menetelünk az egzisztenciánkért mint akkoriban.
De azért közelebb került hozzánk is a hatalom... például akkor még sokan nem is tudtuk, h az autónkba is "beülnek", a MI pénzünkön... talán olyan 2000Ft lesz majd havonta, decembertől ketyeg csak. Annyira még mindig nem vág meg, dehát sok kicsi...
Apropó sáp... az USA/EU/oroszok azóta is szedik az országról, csak nehezebben nyögjük... BMW-t például nem kapni az új uniónkban, de amúgy sem tolonganánk érte pénz híjján. A piac mondjuk hasznos, legalább tőlünk keletebbre megveszik az általunk futószalagokon nagy gonddal készített termékeket... ha már az EUban vezetőink sosem akarták ezt kiharcolni.
Emlékszem még a tüntetésekre... egy idősebb hölgy mögöttem valamelyik beszéd közben kiáltotta h a cigi is legalább egy százassal drágább lesz ezután. Összenéztünk, mosolyogtunk és akkor az jutott eszembe, h mennyi féle ember is van körülöttem. Apuka, nyakában a gyerekkel, idősebb házaspár, fiatalok. Emlékszem hogyan üdvözöltük amikor a Karancsi is kimondta végre h az olajügyek 85 évre titkosítása NEM a nemzet biztonságát szolgálja! Bólintottunk, h megint egy ügy ami hatalmakon átível... mint a velünk élő ügynökök.
Akkoriban olyanokat is mondtak még a REND hivatásos őrei, h "nagyon rossz itt állni olyan emberekkel szemben, akik a mi gesztenyénket is kapargatják".
És mekkorát tévedtek!
Valójában nemcsak a gesztenyét, de az Ő feladatukat is MI "kapargattuk" CSAK EGYEDÜL!
Próbáltuk a kormányt RENDre utasítani, mert a korrupció és a folyamatos hazudozás, a hatalommal való visszaélés nem rend.
Ellenkezőleg, őket akkor is csak azért vezényelték oda, h kordában tarthassák az igazságot, a valódi rendet.
Pedig van olyan időszak, amikor az embernek választania kell a hivatása, és ezen hivatásának megrontói között.
És amikor a jog, ilyen latorok kezébe kerül, akkor a JÓ erkölcs kellene h vezesse a kezeket... az amelyik nem hagyja, h a tolvajok nyugodtan dőljenek bele összelopott javaikba.
Ellenkezőleg! Összeszedi őket és javaikat és visszaadja a KÖZnek, nekünk embereknek!

De akkoriban káosz volt a fejekben, az összes média azon munkálkodott h az EU/USA ellen, az oroszokért és a kormány maradásáért kardoskodjunk. H mindenképpen valami zászló alá tudjon bemosni minket, még véletlenül se az igazat szólja, h mindannyian ÖNMAGUNKÉRT és a többiekért voltunk kint.
Meg is lett az eredménye a mélyreható "elemzéseknek", amik a felszólalók pólójából, a zászlók számából és a tömegben feltűnő arcokból kiindulva vontak le mély, rettegéssel teli következtetéseket... Persze a beszédekkel és a tömeggel ezek nem foglalkoztak, ahogyan a valóban velünk élő milliárdos áfacsalásokat se kereste közülük senki... Csak igyekeztek megbontani a frissen megtalált társadalmi egyetértést. Ahogyan addig függetlennek látszó oldalak is hitet tettek gazdáik mellett, úgy sikerült ismét egymásnak ugrasztani az embereket idegen érdekek mentén.

Vajon mára már tudják a többiek is h miért voltunk kint?
Pedig a válasz -így utólag- elég kézenfekvő... hiszen valójában mindenki IGAZSÁGOT követelt.
A tanár megfelelő munkalehetőségeket a szabad oktatáshoz, a diák megfelelő lehetőségeket a tanulásra, a szülő a gyermekeinek kijáró szebb jövőért, a devizahiteles a tőle elcsalt múltja miatt, néhányan az elcsalt Alkotmányunk ellen -mely önmagában elég lehetett volna a kormány lemondatására-, a dohányos a drágább cigi miatt, az átlagemberek a korrupció ellen... egyszóval igazságot... minden társadalmi szinten.

Szerintem az lenne az igazságos, ha országunkat a leginkább érintettek vezethetnék, MI emberek...

Gazdasági stratégiák kialakítását biztosan nem végezhetnék például oligarhák, seggnyalók és pártkatonák.
A multiknál általában preztizst jelent a minél több dolgozó irányítása, és hiszem, h a szakmájukban jeles emberek igenis keresik a kihívásokat. Egy ország irányítása pedig mindenkor felelős beosztás, hiszen itt millió "dolgozó" van, az állam pedig értük lenne. Nem gondolom, h a megfelelő emberek pénzt kérnek egy igazi szakmai kihívásért. Sőt, ettől van valaminek leginkább szakmai értéke! Ráadásul a pénzre se repülhetnének rá a hiénák... így maradhat tiszta és igazságos a gazdaság, de fontos lenne h az irányt megint csak MI szabjuk meg, különben a saját cégeiket hoznák helyzetbe... láttunk már ilyet.
Ezért a gazdaság irányvonalairól mi szavaznánk.
Persze, ha csak ők lennének, akkor rideg és merev lenne a kormányzat, nem lennének igazi képviselőink.

Képviselők... de szép szó. Képviselőket a parlament teljes számában kellene bevezetni, egyenlően felosztva a lakosság számában. Hiszen direktben választva sokkal valőszínűbb h a helyieket képviseli valaki.
Elvégre hogyan hallanák meg éppen az emberek szavát?!
Ők csak azzal foglalkoznának amivel megbízzuk őket, amit a legfontosabbnak érez a közösség. Feladatok pedig mindig vannak. Elromlott utak, iskola felujítás, parkosítás, közbiztonság, bérezés, étkeztetés, BÁRMI és minden. Ami éppen van, egyszerűen elektronikusan. Nincs szükség hetekig tartó számolgatásra, se sorbanállásra az urnáknál. Mindenki szépen az Ügyfélkapun szavaz. vagy éppen veti fel a közösségnek a problémákat, aztán megszavazzák. Ha elegen szavaztak akkor a képviselő intézi, ha nem akkor marad későbbre. Hogy ezekre jusson is, na erről szól a gazdaság irányvonala, fentebb.

Igazi, felelős és KÖZÖS döntésekre, nem konzultációs kérdőívre gondolok.
Először is műsorokra, ahol érthetően elmondják MIÉRT KELL például az oktatásra költeni, MILYEN ágazatokat érdemes fejleszteni... bár ezeket előkészíteni, kidolgozni komoly feladat, de erre vannak a fent említett szakemberek!
Egymás mellé fektetve az ötletek melletti IGAZI számokat, mindenki tud dönteni. Nekünk kell tudnunk mit akarunk. Megfelelő előkészítés után, akár azt is eldönthetjük, h 1 évig 10%-al magasabb adót fizetünk, de cserébe kiváltjuk az erőműveinket... vagy kiépítjük az árvízvédelmet, az elektromos és vízhálózatot, vasutat, közlekedést, új magyar légitársaságot, támogatjuk a vizilabdát, vagy az evezést!
Hiszen valójában mindenki tudja mi a fontos, talán személyenként eltérő de képesek vagyunk közösen dönteni... és ez a lényeg!
Egységes véleményt fogalmazhatunk meg a világ felé, Országként!
Mi lennénk az első igazi ORSZÁG, akik a saját életükről döntenek!

De kellene még egy biztosíték, h a fentiek SOSEM játszhassák ki egymást... az Ember.
Személye BÁRKI, természetesen csak magyar állampolgár lehet, de megbizatása csupán 3 hónapra szól (bár ismételhető) és őt is mi választjuk, direktben.
Egyetlen jogköre lenne, a vétó. Ő testesítené meg a morális értéket.
Döntése nem állandó, vétó esetént a javaslat visszakerül szavazásra/javításra, miután kifejthette döntésének okait.

Talán soknak tűnik hirtelen a sok szavazás, de mindig csak az szavaz, akit érint.
Országos döntésekhez mindenkire szükség van, de a helyiekhez elég csak nekik.
Ráadásul, ahogy megoldódnak a feladatok, egyre kevesebb lesz a szavazás is.
Ha rendet akarunk és a saját érdekeinket, akkor döntenünk is tudni kell. Láthattuk már eleget, h mi lett, amikor másokra bíztuk... Így csak azzal kellene foglalkoznunk ami ránk tartozik... dönteni.
A részletek, maradnak a statisztikusoknál, az elemzőknél, a gazdasági és szociális szakembereknél, akikkel közösen az állami média készítené el a bemutató filmeket, vitaműsorokat és internetes oldalakat.
Abban bízhatunk, amit mi építünk fel, alakítunk ki... de azokban meg is KELL tudnunk bízni.

Persze, ez csak egy napló, én meg örökké írhatnám még az apró részleteket...
Egy éve még érdekes lett volna mindez, ha akkor nem csak várunk jámboran és naívan a -soha el nem jövő- kormányzati belátásra...
Hacsak majd idén nem történik talán valami...

0

2014.10.29. 18:09

Erről szól minden... a nullákról.

Körülbelül ekkora az állam jelenlegi gazdasági mozgástere.
Persze nekik lehet nem fizetni is... egy ideig.

Én például éppen ekkora összegű internetadót tartok reálisnak.

Aztán, kb. ugyanekkora a kormányzati megmondóemberek hitele is...
Na nem azért mintha nem hangzana szépen, hogy bérre vagy fejlesztésekre kell a pénz. Inkább, mert ezek a "nemes" célok NAPONTA változnak. Szerintem az ember jellemzően a célhoz választ eszközt és nem fordítva. Elég furán venné ki magát, ha a szerelő felmarná a kalapácsot aztán keresne valami ütnivalót. :)
Pedig éppen ez történik az internetadóval. Aminek a plafonja csupán 700 Ft... vagy nem.

Azt csak halkan jegyzem meg, hogy ugye az a NAV tehetné rá a mancsát, akik éppen fejetlenkednek. Bár sokat jelez az az apróság is, hogy viktorunk éppen svájcban pihen... (Vajon csak) közben az is kiderült miért...

De más bajok is vannak itt... a rezsicsökkentés, "jobbanteljesítés" és "nemleszünkgyarmat" kormánya például így készül a következő évre. Remélem, akik állítólag Európa és világszerte minket másolnak elgondolkodnak ezen...

Azért van itt remény...
Például pont ugyanekkora az emberek jelentős részének toleranciája is a sokéve tartó, álszent, cinikus, megosztó és hazug államapparátus felé is... ez derült ki tegnap.
Mármint nekünk akik ott voltak.
Akik rendben, békésen, de először végre öntudatosan és határozottan mondtuk ki: ELÉG volt! Például ebből.

Kérdés, hogy ez a "szép szó" tényleg elég lesz-e annak a politikusnak, akinek éppen ugyanennyi hajlandósága volt idáig a belátásra... továbbá évek óta már a vitákra is.

(pénz)éhezők viadala

2014.10.23. 09:59

 

10633386_10152770595828293_1102909654978417524_o.jpg

Rövid leszek, úgy tűnik 1700 milliárd forint hiányzik.
Annyira nincs pénz, hogy még csak nem is tudható, de arra azért kíváncsiak nekünk honnan van, fura...

Pénz pedig nem jön. Nem jön a norvégoktól, az EU-tól újabban már az államkötvényekből sem.

De itt egy másik összeg is: legalább 1000 milliárd.
Erről már 1 éve köztudott hogy hiányzik, már az amerikaiak is tudják. Ők még azt is, hogy kiknél lehet. Lehet például náluk is.

Közszolgáink azonban ezt a pénzt nem nagyon keresik, illetve eddig nem úgy keresték! Valószínűleg pontosan tudják merre lehet. Aztán az is lehet, hogy akkor erről meg erről is komolyabban kellene beszélni.

A fentiek helyett inkább ezt, meg ezt és ezt találták ki.

tumblr_ndtatsZZZw1qdtmevo1_1280.jpg

Sok mindent lehet hazudni, úgyis a valósággal kerül szembe aki nem igazat szól.
Lehet hazudni hozzáértést, sikereket, dícséreteket... de pénzt nem.

Akik most arra gondolnak, hogy "kik lehetnének helyettük?" országunk vezetői, azoknak itt egy egyszerű játék:
Gondolatban tegye fel a kezét az, aki meg tudná állni, hogy lopjon egy "szerényebb", bruttó 600e Ft-os fizetés mellett. Csak mert a fentebb említett emberek ettől azért többet keresnek... nekik láthatóan mégsem megy...

Amortizáció

2014.06.04. 11:16

Amikor valaminek a használatával romlik a minősége, amíg a végén már nem tudja betölteni eredeti szerepét.
Manapság a politikusokat is egyre többször így méri pártjuk. Amikor a vezérnek a tévedhetetlenséggel kell örök harcot vívnia, másoknak kell cipelni a tévedések terhét. A sok és kitartó köpönyegforgatás, a csúsztatások idővel minden stróman nevével összeforrnak és eljön az a szint, amikor már nehezebb a helyén tartani valakit, mint lecserélni egy hasonlóan gátlástalan és elvtelen emberre. Különösen mert az államapparátus, a szabályok pont az ilyeneknek kedveznek... születnek is rendre olyan "nagy" politikusok mint Szíjjártó, Némethné vagy a sokat próbált Selmeczy, de hogy ne egy oldalról válogassunk, ide passzol Szanyi kapitány, Mesterházy és a legtöbb öreg ellenzéki "húzónév" is...

Vajon mikor lesz egy személy terhes?
Kezdte a lézerblokkolóval, aztán megtudtuk h mennyit is ér, segített formába önteni a trafikok sorsát, "ügyes" tárgyalóként éppen jókor megszerezte az EU pénzek kezelésére való szoftvert is, de láthatjuk őt újgazdag puskás csapatok élén nyertes támadást indítani a gaz fácánok ellen is... Sokoldalú, rugalmas, megbízható köpönyegforgató, akinek semmilyen törést nem okoz egyik nap listákat lobogtatni, másnap még a listák készítését is letagadni.

Jogos lehet a kérdés, hogy meddig éri meg a helyén tartani valakit, aki jó ideje igen ádáz, komoly állóháborút folytat az igazság miden formájával. A minap is nagyot domborított, mert Ő az akinek még a látszat is fontos.
De vajon mikor lesz deficites fenntartani a személyes szélmalomharcát, a hatalmas hordalékot amit mindenhová magával cipel? Ha azt nézzük hogy Matolcsy sem kap már mikrofont vagy ahogyan Meggyes is kiesett a kosárból... egyszer talán ő is megkapja mindazt amennyit ér...

Március 15.

2014.03.15. 10:12

Rövid leszek. Nem vagyok társadalomkutató ezért nem tudom hogyan KELLENE ezt ünnepelni, de van pár dolog amiről biztosan tudom hogyan NEM ÍGY.

Szánalmas amikor a kormány bértapsolókat keres az egyik legfontosabb nemzeti ünnepre.
Nem lep meg, de mégis milyen üzenete van annak, ha egy ilyen jeles napon SEM képesek elég embert megszólítani (a hazugságaikkal)?!
Csakúgy mint amikor a sajtószabadság eme jeles napján csak egy Azerbajdzsánnal összemérhető sajtófotós törvény kezdi meg regnálását. Itt meg is jegyezném, hogy lehet ezt csűrni csavarni, személyiségi jogok meg miegymás, de szerintem az Igazságtól csak egyféle embernek van félnivalója...

Szóval itt van egy nemes magyar ünnep amit áltámogatókkal, álellenségekkel, álhírekkel, álsikerekkel, feltáró fényképek nélkül a politikai sárdobálás hihetetlenül ALACSONY szintjére züllesztettek.

Persze, lesz akiknek mindez nem tűnik fel, hiszen a "független" médiákban (amikért egyesek több mint 800 napja tüntetnek) csak a kokárdába és sötét ruhába öltözött, magasba emelt kezek látszanak majd.

Ezen a napon a kokárdám csak belül a szívemre tűzöm fel.
Hiszen az értékek amiket hordoz ma veszik leginkább semmibe. Nem űzök gúnyt a tavaszi forradalom áldozataiból azzal, hogy büszkén reklámozom miként hagytuk elveszni amiért küzdöttek.

Fizetett politikai hirdetés

2014.02.17. 20:07

1655877_676734592369865_1544805056_n.pngforrás: http://www.facebook.com/lefotozlak

Más néven reklám.

Közületek ki vásárolt utoljára bármit reklámok alapján?
Mondjuk dezodort, mert klassz az űrhajós ruha?
Esetleg joghurtot, mert a család mosolygott?
Vagy mosóport, mert a 3D-s poligonok fantázianéven csuda intelligensen kerülgették a ruha szálait?

Badarság ugye?!
Mégis 4 évente pontosan így teszünk.
Na nem ám olyan csip-csup dolgokban mint a vajkrém, cipő, vagy bicikli... egy fenét, országot választunk!
Szépen megnézzük, ki mit mond, aztán annak adjuk a fazék kulcsát, aki a legszebben énekeli ki a sajtot a szánkból... közben elfelejtjük, hogy énekkel még senki se lakott jól, meg üres ígéretekkel, hazugságokkal, fenyegetésekkel, riogatással és sárdobálással sem.

Szerintem jól lakni egzisztenciából lehet, abból hogy az életünk nem az egyre szorosabb nadrágszíj körül forog, hanem hogy van időnk, energiánk azokra a dolgokra amelyeket MI magunk, magunkért tartjuk fontosnak.

Tehát nem valami elől, hanem valami FELÉ kellene haladni!

Olvastam egy idevágó mondást nemrég... "Aki csak a lakhatásért és az ételért dolgozik az rabszolga." tegyétek fel a kezeteket bátran... ugyanis az ország nagyobbik fele ilyen, a kisebbiknek pedig még ennyi szerencséje sincs.
Az említett reklámok szereplői pedig olyan távol vannak, hogy már nem is értik mi van velünk.... na nem mintha érdekelné őket, hiszen ha nekik gondjuk akad gyorsan megoldják, legyen az egy törvény, adórendszer, juttatások, vagy csak némi aszfalt egy leendő lagzi előtt.

Nekünk, kevésbé szerencséseknek pedig marad a kuncsorgás. Ugyanis egy olyan országban ahol az elit kézivezérel a strómanok, szolgalelküek és köpönyegforgatók erdején keresztül, ott nekünk is nyalni, hízelegni kell. Mert ez illik. Mert akkor a drága vezérünk (vagy valamelyik "keze"), lehajol értünk, gesztust tesz, a nép pedig ünnepel. Arra már nem is gondolunk, hogy az egész bizonytalanság, kiszolgáltatottság és a nehéz helyzet is pont neki(k) köszönhető.

Honnan gondolom hogy nem is érdekli őket?
Engem a reklámok egy dologra tanítottak meg, hogy ne vegyek róluk tudomást.

Én nem az alapján választok terméket, hogy a reklámfilmben a politikus pincérkedik... ettől ugyanis nem lesz hozzáértő, becsületes, őszinte... de még csak szociálisan érzékeny sem.

Az sem hat meg, ha minden függetlennek hazudott csatorna, sok-sok újság és minden kormánypárti politikus egybehangzóan zengi hogy "Megvédtük", "Jobban teljesít"... azért nem mert VAN SZEMEM, és nem ezt látom.
Én azt látom, hogy a környezetemben többen próbálnak külföldön szerencsét, vissza sem nézve.
Azt is látom, hogy zsebemből különféle jogcímeken szedik a sápot, miközben fillérekkel szúrják a ki a szemem és örüljek neki! Hogy a saját pénzemhez se juthatok csak dupla-tripla levonások után, hogy minden nekem járó dologért, időt-energiát nem kímélve kell koslatnom, miközben az nekem JÁRNA.
Hogy a saját igazamat mindig nekem kell bizonyítanom a hazugokkal szemben!
Hogy tucatszor átvertek már, de engem köt a mindenféle törvény/jogszabály, ők pedig maguknak írják!

Végül az sem győz meg, amikor régen leszerepelt politikai zombik holmi "Megújulás"-ról beszélnek, cserepes ajkaikon. Hiszen már akkor is csak vittek mindent amikor még volt aki hitt bennük!

Van azért ebben a színes kavalkádban következetesség... meg rendszer is.

Például SOSEM derül ki semmi!
Hol vannak az ügynökök? Hol vannak az áfacsalók? Hol vannak a sokévre titkos szerződések?
A robbantók? A sikkasztók? A szolgalelkű áldiplomás álamfők?
Hol vannak a FELELŐSÖK 25 év folyamatos megtévesztéssel összekötött rablásából?

Emlékeztek még hány jogi kiskaput nyitottak maguknak 25 év alatt az aktuális kormánytagok?
És hányat zártak be amikor cseréltek??

De nem is ez a baj... az a baj, hogy CSAK az erőből értenek.
Vagy láttatok már farkast aki a birkák véleményétől érezte rosszul magát?

...ebben a történetben mi nem a farkasok vagyunk...

Az fog történni...

2014.01.08. 01:51

Sosem hittem igazán a messiásokban.
Azokban, akik felpattannak a mindenkori domb tetejére és igyekeznek a többieket túlharsogva elővezetni egy ötletet. Saját ötletét (persze), hogy szerinte mit kellene "mindenkinek" csinálni, amitől majd természetesen minden éppen aktuálisan szebb/jobb/nagyobb...kacsaláb... üveghegy, kinek mi tetszik.

Pedig most lesz még csak igazán szezonjuk... már javában szögelik a pódiumokat.

Egyesek közülük még azt sem tudják kivel lépnek fel, kik-hol-melyik oldalon állnak majd... Mégis mindegyik "együtt" van... mármint velünk, persze...

Van például az a csillagszemű, dokumentum-filmes szakács,

Továbbá a kissé akarnok, de roppant segítőkész féltestvérei.

Van az fura különc, na Ő senkivel sem közösködik, csak néha... aztán néha már magával sem.

Van aki meg egyenesen "nemzetileg" van együtt velünk, a segítői akkora színpadot ácsolnak neki évek óta, amekkora csak a pénzünkön kifér. Ameddig a szem ellát, már szinte mindenki csak nekik szurkol...
Ők aztán tényleg jobban teljesítenek mindenki másnál.

Van aztán aki még a fát is maga aprítja, had lássa a magyar, ő biza tenni se rest. Már vagy két hete is űzi a változatos, de szigorú a kétkezi munkát, neki tán csak hihetünk. Főleg, ha arra gondolunk micsoda népszerűségnek örvend a fiatalok körében...

...csak majd tényleg ne felejtsük el. Lehetőség szerint egyiknek se.

Azért ők is meg vannak ám szédülve a nagy taposásban. Néha még az is megesik hogy egyik-másik igazat mond, azonban a dolgok mögé ritkán látunk.
Ilyen ritka pillanatot okozott a minap Kósa Lajos is, Debrecen város méltán híres vezetője. Aki időzavarba került és így rövid ízelítőt kaptunk a narancsos demokrácia előrehaladottabb korszakából. De a többit, inkább tőle személyesen:

"Nem tudna valami olyan kérdést feltenni, amire pozitívan lehet válaszolni? (…) Az fog történni, hogy én nem erre a kérdésre válaszolok egyáltalán. De azt nekem szabad. Ön azt kérdez, amit akar, én meg arra válaszolok, amire akarok."

Sokáig ízlelgettem... "az fog történni, hogy". Ilyen mondat szerkesztést a tévében utoljára Marcellus Wallace szájából halottam... márpedig ő aztán nem viccelt. De így fogalmaznak a csizma orránál lévő szigeten a donok is. Aztán persze ezek is csak filmek, meg a szinkronra is örökké panasz van...

...ha legalább a szinkronra ne lenne már panasz!
És végre tényleg tisztán értenénk amit a másik mond....

Operett-ország

2013.11.27. 10:44

"Hej de mennyi mindene van ennek az operett-országnak..."
Kispál és a Borz - Kényszer, érdek, ösztönélet


Ebben a színházban mostanság elég olcsón mérik a "nemzet nagyjait"...

Úton-útfélen szembeköszön Széchenyi, igaz többségében olyanok emelik a szájukra, akik szigorúan csak nevében igyekeznek azonosulni vele. Azt még egyiktől sem hallottam, hogy lemondana bármilyen bevételéről is, az ország "jobbítása végett", pedig azért csöppen ám oda szépen a közpénzből.

Sikerült megtalálnunk Szent István "reinkarnációját" is, egyenesen Orbán Viktor személyében!
Hiszen az ő feladatai csak első királyunkéhoz mérhetőek... mármint szerintük.
Nekem inkább Don Quijote, vagy Don Corleone jutna eszembe róla, attól függően hogy az aktuális IMF/államadósság/rezsidénom szélmalomharcot, vagy a MANYUP/földmutyi/trafikmutyi/takarékok kisajátításának vonalát nézem.

Új szereplő a színpadon Vona Gábor, akit "népe" máris Mátyás királyi magasságokba emel, pusztán azért, mert politikus létére nem által jól dokumentált és változatos kétkezi munkákat végezni, majd 1 hete!
Azt legalább leszűrhetjük, hogy ő még képes ilyesmire, na de ha csak ennyin múlik akkor a legalább 4 millió Mátyás országa vagyunk.

Vannak persze szerényebb politikusaink is. Itt van például Gyurcsány Ferenc, aki újabban Tin-Tin oknyomozó riporter és az igazmondó csillagszemű juhász gúnyáját vette magára. Érzésem szerint kéne ám hogy szorítsa kicsit ez a gúnya, hiszen ha valaki ilyen ügyesen kovácsol tulajdont a köz javából hosszú éveken át, akkor minimum meglepő egy ilyen pálfordulás... persze ő is képes találkozni a köznéppel, hiszen lakott ő már Debrecenben is.

Kissé kontrasztos számomra, hogy ennyi kimagasló, kiváló magyar ember tapossa egymást ebben a kis országban, mégis egyre kevésbé élhető, biztonságos, vagy kiszámítható.
Szerintem a messiások ádáz keresése helyett, inkább elvárásokat kellene támasztani a politikával/politikusokkal szemben... mielőtt vége az utolsó felvonásnak is.

Szeresd a pénzt!

2013.10.12. 13:10

Olvasója vagyok az Ébredő Erő Akadémia hírlevelének, ahonnan az alábbi szösszenetet kaptam:

"Ne féljetek a pénztõl, hiszen teremtõ erõtöket közvetíti az anyagi világban. Ne féljetek attól, hogy az álmaitok valóra válása pénzügyi "áldozattal" jár, mert korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre a pénz energiája, amit képesek vagytok "megcsapolni", hogy felétek is korlátlanul áramolhasson.

A pénz is ugyanannak az "EGY" univerzális energiának a megtestesülése, mint a szeretet. Eljön az idõ, amikor már nem lesz szükség a pénzre mint közvetítõ közegre a teremtõ erõ áramoltatásához, de jelen pillanatban egyszerûen nem tudjatok semmivel sem helyettesíteni. Engedjetek el minden görcsöt, ami a pénzzel kapcsolatos. Használjátok a pénzt és teremtsetek a segítségével a magatok örömére. A pénz nem mocskos, a pénz nem bûnös, ezeket a címkéket ti aggatjátok rá. A pénz semmi más mint csereeszköz a világban.

Minden gondotok a pénzzel abból ered, hogy féltek tõle és a hatalom energiájához kapcsoljatok, de valójában semmi köze nincs a hatalomhoz. A pénz egy energia, amit korlátlan mennyiségben rendelkezésedre áll. Egyszerûen csak úgy kell döntened, hogy elengeded a görcsöt és a félelmet, ami abból ered, hogy a pénz egy véges eszköz.

A pénztõl való félelem semmiben sem más, mint a víztõl való iszony. Aki iszonyodik a víztõl, az soha nem tanul meg úszni. Aki nem tud úszni, az mindig csak sekély vízben tud lubickolni és soha nem adhatja át magát a tengerek és óceánok hûs sordrásának.

Segíteni fogunk nektek, hogy elengedjetek ezt az iszonyt és annak tekintsetek a pénzt, ami valójában. A korlátlan teremtõ erõtök közvetítõ közege a jelen pillanatban. Sem több, sem kevesebb. Nincs ezen mit többet magyarázni, hamarosan küldjük nektek a segítséget, amit ígértünk ezzel kapcsolatban. A teremtõ erõ legyen veletek.

Az Univerzum"

Első reakcióm a sokk volt. Azt gondoltam, hogy egy tudatosságra "nevelő" oldal sosem írna ilyen káros dolgot.


A pénz egy eszköz.
Arra jó, hogy a felépített kapitalista világban (ami ugye messze nem a szeretetre és elfogadásra épül), kiváltsa az olyan értékeket mint a hozzáértés, a tudás, vagy a minőségre való törekvés. A semmiből születik és az értéke is pontosan annyi. Megkerülhetetlen, ill. nélküle elég nehéz akár a legalapvetőbb szükségletek kielégítése is. Egyszerre lánc és ostor, attól függően mennyi van belőle.
Ez lenne hát a teremtő erő csatornája, az energia amin keresztül a teremtő szeretet megnyilvánul???
Persze, nem kétlem hogy LEHET jóra is használni, de ettől még nem lesz egyetemes jó.

Ideológiát gyártani belőle, az Univerzum nevében(!!) amelyet átitat a hittel és érzelemmel teli rajongás, szerintem több mint káros. Bálványimádat, ha úgy tetszik.
Senki sem fél a pénztől, a hiánya az ami megfojt, de csak ha elhisszük hogy életünk céljai nélküle elérhetetlenek.

Lehet ÁLTALA csodálatos dolgokat létrehozni, de ez mindig a használó az érdeme.
Az emberben lévő teremtő erő az, ami bármilyen eszközt képes felhasználni, legyen az egy ásó, egy kalapács, vagy éppen a pénz.

Szilánkok...

2013.10.01. 10:52

Sokszor láttam már másokat, biztos kézzel elvágni kötelékeket... lenyesni, amire már nincsen szükség. Történt a hétvégén valami, ami miatt én is pontosan így teszek. Igazából nem én kezdtem, de mindenképpen én fogom befejezni. Miközben azon agyalok, hogyan is fogják hozzá az elbeszéléshez, tucatnyi okos tanács cikázik a fejemben kocsikról, amik után nem jó futni, meg farkasokról akiket az ember a lelkében etet.

Van vajon olyan, hogy egy bennünk kialakított képet már nem lehet "megjavítani"?
Amikor sok csalódás, keserűség, értetlen- és érthetetlenség, titkok és ki nem mondott sérelmek, sértettség, düh kavarog a reakcióimban... nos eléggé megjavíthatatlannak érzem. Adva van valaki, akit szívem minden érzésével támogattam, bíztattam, védtem... és mégis MINDIG pórul jártam a végén. És eljön egy nap, amikor már jó ideje nem is beszéltek és mégis az a maradék semmi, a -tisztes távolság- is elérhetetlenségbe fordul. Az első reakcióm a sértettség volt, oktalannak éreztem és azzal amit tudni véltem ügyesen kifundáltam h mi lehet... és eszerint reagáltam. Nyers és goromba voltam és sokára, lassan esett le, hogy talán tévedtem...

Tévedtem mert nem így kellett volna... de közben rájöttem, talán éppen így lesz jó. Valamikor a nagy szeretet és csodálat, a sokáig tartó buktatókon elmaradt... és fel sem tűnt mostanáig. Amikor már hatalmas a szakadék aközött amit mondanánk és amit mondunk, amikor a másikra emelt kaleidoszkópban már nem a csodálat, csak a keserű szilánkok szórják a fényt... látom, tudom és érzem... mégsincs meg az erőm hogy megjavítsam... azt hiszem félek.
Félek a csalódástól, a sokszor unalomig ismételt és sehová sem vezető beszélgetésektől, a felesleges bocsánatkérésektől. Békét akarok. Magamnak, és valahol neki is.

Így végül nem javítom meg a képet, elengedem... megbocsátom magamnak a hirtelenségemet, mert tudom akkor ott helyes döntésnek tűnt.
Sajnálom, bocsánat.
Neked pedig sok-sok szerencsét... :)

Miért is van gond?

2013.03.06. 20:37

Az egyik bejegyzésben nemrég azt feszegettem az egyén szemszögéből, hogy a velünk élő problémák és az ezekre hozott, többé-kevésbé passzoló szabályok igazából belőlünk táplálkoznak. Úgy gondoltam jó ötlet, ha kicsit körbejárom és bemutatom miért is gondolom így.

Szerintem alapvetően két esetben nincs ráhatásunk az eseményekre. Ha nem tudunk róla, vagy ha nem kaptunk jogot rá, hogy változtassunk. Vicces, de mindkettő pontosan az igazság hiánya miatt van így.

És itt kicsit meg is kell állnom, mert igen sokféle "igazság" kavarog a legtöbb ember fejében. Talán szerencsésebb lenne a "valóság" szót használni. Arról van szó, hogy a dolgok mindig egyféleképpen történnek, de mindenki a saját szemszögéből figyeli őket. Ettől azonban nem változik meg a valóság, csupán csak mindenki a szemszögének megfelelő "igazságot" szűri le belőle.

Az említett bejegyzésben már utaltam rá, miért is nem vagyunk kíváncsiak az igazságra/valóságra, ezt most nem elemezném, talán majd egy későbbi bejegyzésben.

Politika!
Ebben csúcsosodik ki csak igazán miről is van szó.
Ahhoz hogy végre egyszer rend legyen, ki kell derülnie az Igazságnak, minden kis igazságnak.
Nem csak azt kellene tudnunk kik voltak ügynökök, hogy kik milyen múlttal mutatkoznak manapság tisztán előttünk, de bizony jogunk lenne tudni KIKhez és MILYEN alapon vándoroltak a "közösből" ingatlanok és vagyonok a rendszerváltás alatt és óta. A jelenlegi megosztottság pontosan azért működik ilyen "jól", mert fél-, negyed- és álinformációk mellett lehetetlen olyan egységes és egyetemes elveket érvényesíteni mint például "ne lopj".
Vagy csak egyáltalán, embereket közös nevezőre hozni számtalan kérdésben.
Erről pedig egyetlen dolgot érdemes tudni.
Azoknak, akik minket jelen pillanatban is (meg)vezetnek eszük ágában sincs igazat mondani, nekünk pedig nincs jogunk őket erre kényszeríteni törvényes keretek között!

Gondoljatok csak bele, bármilyen eldöntendő kérdést könnyűszerrel lehet úgy megfogalmazni, hogy a valódi válaszokat meg sem adhatjuk rá! Azt mondják, képviseleti demokrácia van, ahol az állampolgár az akaratát a pártokon keresztül érvényesítheti. Igaz, de kapargassuk csak meg ezt egy kicsit...

Az első és legfontosabb lehetőségünk a Választás.
Szabadon választhatunk, persze CSAK azokra akiket a PÁRTOK jelölnek!
Ezek a legtöbbször nekünk vadidegen emberek, akikről csak annyit tudunk, amennyit egyik vagy másik párt kijelent, vagy éppen kiderül! Még véletlen sem a teljes igazságot, csak annak kisebb-nagyobb szeletét. És ez még a kisebbik gond velük!
A nagyobbik, hogy az egzisztenciájuk a párttól függ! Nem tőlünk... őket pontosan ugyanaz az elv vezeti, mint az éhbérért dolgozó tömegeket, akik mégsem mernek váltani. Vajon a mi érdekünk, vagy a pártérdek lesz a meghatározó esetükben?!
Már itt borul is a nagy tenni akarás, de azért menjünk tovább.
Pontosan ugyanez a hiba az önkormányzati és úgy általában a teljes államapparátus pártok által delegált tagjaival is. Ezért alakulhat ki olyan "fura" helyzet, amikor a párt megköveteli tagjaitól, hogy neki tetszően szavazzanak. Merne bárki is ellentmondani a főnökének? Főleg ha egyből bírságol...? És ilyen csinovnyikokból egy egész generációt neveltünk már ki a rendszerváltás óta... hasznavehetetlen, termelő vagy akármilyen munkát hírből sem ismerő kolonc tömegek. Ők már nem is emlékezhetnek rá, mi lenne az elv kinevezésük mögött, mert körülöttük mindenki ezt az ipart űzte már amikor odakerültek! És még egyszer... ők azok, akik értünk hivatottak dolgozni!

Milyen szerencse, hogy van ám népszavazás is! Igaz ugyan, hogy személyi és gazdasági kérdésekről ilyet nekünk nem szabad kiírni! Bárki kezdeményezhet bármi egyébről, amit majd a politikusok delegáltjai átnéznek és ha ártalmatlan akkor engedélyeznek.
Sőt, ha az érdekeik úgy kívánják és demokratikusnak akarnak látszani, akkor ők maguk a pártok is kezdeményezhetnek ilyesmit!
Itt is minden értünk van, ugye?!

Sebaj, legalább jogunk van belelátni hogy mire is költik a drága pénzünket!
Persze csak akkor, ha nem húzzák rá hogy titkos! Sőt, ha esetleg a törvény megkövetelné -mint például a képviselői vagyonnyilatkozatokat-, akkor is mindegy mit írnak bele, hiszen úgyis a saját kollégáik döntik el (természetesen titkosan!), hogy mennyiben felel meg a valóságnak. Talán ezért lehet, hogy bár minden politikus gazdagszik, néha 100-1000x-esen megtérülő, gyanús befektetések által, soha még egyet sem sikerült igazán fülön csípni!
A legszebb az egészben, hogy mivel ez egy elég zárt kör, így ők tudnak egymásról és védve a saját érdekeiket hallgatnak is szépen... magukról és mindenki másról is.


Szóval adva van egy a törvények által működő párt, aki önmagát vezeti és egyetlen valódi célja önmaga hatalomban tartása és befolyásának növelése. A legszebb, hogy a törvényeket, amelyek működésüket meghatározzák tulajdonképpen a pártok maguk hozzák! A teljes párttagság jóléte is a párttól magától függ... magyarán MINDENKI a pártért dolgozik! Rémes lenne belegondolni is, ha "véletlen" akadna egy autokrata párt, ahol a párt vezetője határozna meg mindent...!

Ez kicsit olyan, mintha bemennék egy jól menő céghez állásinterjúra, megígérem hogy alkalmas vagyok, majd a próbaidő alatt megírom a saját(!) munkaszerződésemet, benne a kötelező munkaidőmmel, fizetésemmel, a feladataimmal. Szerintetek hány cég működne ilyen feltételek mellett? A Magyarország nevű cég is pontosan ezért olyan amilyen...

És mindez nem is annyira a benne mozgó képviselők hibája. Ahogyan nekünk nincs beleszólásunk semmibe, ugyanúgy az Ő kezük is kötve van a pártjuk, más pártok, pénzes támogatók, közös titkok és persze a törvényes keretek által. A keretekkel van a hiba, azonban akinek joga lenne változtatni, annak nem érdeke. Akinek pedig érdeke lenne, annak nincs joga hozzá!

Persze, nem volt ez mindig így... amikor még a pártok elvek szerint szerveződtek, akkor még volt létjogosultságuk is. De a rendszer eleve rossz, hiszen nem minden elvet képviselnek ugyanannyian. Amint erre rájöttek, rögtön az elveket kezdték el keresni, amivel a tömegeket magukhoz állíthatták. Tanítani való példa erre miként lett a FIatal DEmokraták SZövetségéből előbb Fidesz MPP, majd Fidesz-KDNP.

Egyszer valaki azt találta mondani, hogy
"Reméljük, a demokrácia helyett nem kell új politikai rendszert bevezetni..."

Végül, ha kicsit körbenézünk a világban láthatjuk, minden ilyen politikai felépítésű ország velünk együtt utazik a demokratikus pártrendszer "vonatán", csak mi sokkal gyorsabban robogunk. Mindenütt ott a korrupció, a titkos hatalmi érdekek, a befolyásos üzleti érdekek és az öncélú politizálás... a sor hosszú és mi, egyszerű állampolgárok mindenütt a legvégén ülünk. Szóval, ha valamiben reménykedni lehet, az éppen a jelenlegi rendszer cseréje kellene hogy legyen. Márpedig erre éppen nekünk van a legnagyobb esélyünk, a kiábrándultságunk és a mindennapi kilátástalanságunk okán. Hiszen mindig az lép, akinek már nincs mit veszítenie...

Persze nem úgy, ahogy az idézett úriember reméli... hanem 21. századi módszerekkel.
Hiszen már mindenki sok-sok ponton kapcsolódik a világhoz a technika, a technológia által... ma már bárkit megkérdezhetünk bármiről, szinte azonnal! Nincsen szükség se pártokra, se képviselőkre. Csak szakemberekre, akik éppen az előbbiek miatt nem férnek most oda!
Ma, amikor mindenkiről DVD-nyi információ van szerte a világban (Google, FB, stb...), amikor az Internet a mindennapok része... innen már csak egy kis lépés végre a jóra használni mindezt...szerintem.

De ehhez előbb a saját életünkkel kell megbékélni és szembenézni... csak ezután lehet kinyitni a kapunkat a világra és teret engedni a Valóságnak. Mert amíg mindenki takargatja magát mások elől, addig nagyban is csak annyi Valóságot fogunk látni, mint egymás között kicsiben...