Sosem hittem igazán a messiásokban.
Azokban, akik felpattannak a mindenkori domb tetejére és igyekeznek a többieket túlharsogva elővezetni egy ötletet. Saját ötletét (persze), hogy szerinte mit kellene "mindenkinek" csinálni, amitől majd természetesen minden éppen aktuálisan szebb/jobb/nagyobb...kacsaláb... üveghegy, kinek mi tetszik.

Pedig most lesz még csak igazán szezonjuk... már javában szögelik a pódiumokat.

Egyesek közülük még azt sem tudják kivel lépnek fel, kik-hol-melyik oldalon állnak majd... Mégis mindegyik "együtt" van... mármint velünk, persze...

Van például az a csillagszemű, dokumentum-filmes szakács,

Továbbá a kissé akarnok, de roppant segítőkész féltestvérei.

Van az fura különc, na Ő senkivel sem közösködik, csak néha... aztán néha már magával sem.

Van aki meg egyenesen "nemzetileg" van együtt velünk, a segítői akkora színpadot ácsolnak neki évek óta, amekkora csak a pénzünkön kifér. Ameddig a szem ellát, már szinte mindenki csak nekik szurkol...
Ők aztán tényleg jobban teljesítenek mindenki másnál.

Van aztán aki még a fát is maga aprítja, had lássa a magyar, ő biza tenni se rest. Már vagy két hete is űzi a változatos, de szigorú a kétkezi munkát, neki tán csak hihetünk. Főleg, ha arra gondolunk micsoda népszerűségnek örvend a fiatalok körében...

...csak majd tényleg ne felejtsük el. Lehetőség szerint egyiknek se.

Azért ők is meg vannak ám szédülve a nagy taposásban. Néha még az is megesik hogy egyik-másik igazat mond, azonban a dolgok mögé ritkán látunk.
Ilyen ritka pillanatot okozott a minap Kósa Lajos is, Debrecen város méltán híres vezetője. Aki időzavarba került és így rövid ízelítőt kaptunk a narancsos demokrácia előrehaladottabb korszakából. De a többit, inkább tőle személyesen:

"Nem tudna valami olyan kérdést feltenni, amire pozitívan lehet válaszolni? (…) Az fog történni, hogy én nem erre a kérdésre válaszolok egyáltalán. De azt nekem szabad. Ön azt kérdez, amit akar, én meg arra válaszolok, amire akarok."

Sokáig ízlelgettem... "az fog történni, hogy". Ilyen mondat szerkesztést a tévében utoljára Marcellus Wallace szájából halottam... márpedig ő aztán nem viccelt. De így fogalmaznak a csizma orránál lévő szigeten a donok is. Aztán persze ezek is csak filmek, meg a szinkronra is örökké panasz van...

...ha legalább a szinkronra ne lenne már panasz!
És végre tényleg tisztán értenénk amit a másik mond....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.