Ha valaki végignézi miket és mekkora intenzitással írtam a blog születése óta észreveheti, hogy nem a politika jegyében született egykor. Akkor azt gondoltam, az emberek között az a baj, hogy nem értik egymást, nem értik a másik mit miért csinál. Félreértik, aztán harcos énüknek engedve, kardoskodnak vélt igazságuk felett.

Aztán ahogyan történtek a dolgok a közéletben, úgy tolódott át a súlypont az egyénekről a közösségünkre.
Bármilyen furcsa is elsőre, a kettő sajnos nagyon is összefügg.

Elsősorban emberek vagyunk, és ezáltal rendszereink tökéletességének csúcsa, éppen saját képességeink határa.

Legyünk bármekkora géniuszok, bármennyire is hiszünk egyetemes értékekben, ezekkel együtt saját tökéletlenségeinket is beépítjük mindenbe amit az Ember alkotott. Ettől lesznek társadalmi szerveződéseink (országok/pártok/nemzetiségek/csoportok/stb) emberarcúak, mert mi teremtettük és üzemeltetjük őket.
Mégis, -sokszor látni- hogy bár erényeinket, elveinket szeretjük ezekben kidomborítani, gyarlóságainkkal szemben tagadóak vagyunk.

Rendszereinkbe eleve kódolva vannak a hibák... nem azért mert mindenki "lop", hanem azért mert akad(hat) közöttünk ilyen is.

Ahogy akadnak személyes kapcsolatainkban, helyzeteinkben akkor/ott méltatlannak tűnő személyek, éppúgy ugyanazok a gyarlóságok vernek otthont valódi és virtuális kapcsolatainkban, közösségeinkben, szerveződéseinkben, a pártokban, országok vezetésében még országok összefogásaiban is.
Amint kicsiben, úgy nagyban.
Manapság, amikor ilyen gyorsan változik a világ, amikor egyszerű gázszerelőkből is többszörös milliárdosok lesznek néhány év leforgása alatt, könnyebben belátható hogy éppen ezek a picinek indult/eltakart/említésre sem méltó hibáink, gyengeségeink okozzák életünk színterein, életkörülményeink, lehetőségeink olykor igen látványos romlását...
Okoznak válságokat és pusztító háborúkat, vagy évtizedeken átívelő ellenségeskedéseket.

És ugyan miben lehetne leginkább ezeket a gyarlóságokat felismerni, ha nem a közéletben, abban amit mind nézünk? Aminek sokunk számára igazán nagy, sokszor kényszerítő hatása (is) van?
Még akkor is, ha oldalakba szorulva/terelve, nem is mindegyik látszik mindenkinek ugyanannak...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.