Ugyan már mindenki blogot ír, meg egyébként is marha népszerű a dolog, mégis most éreztem hogy talán lenne miről írnom...

Nem mondom hogy másoknak, inkább csak azért hogy nyoma maradjon, mert talán többet ér semmint simán magamban tartsam.
Sőt, hiszem hogy a mai világból hiányzik ez a fajta őszinteség.
Az az igazi... és ez a hiány rengeteg, néhol komikus, máskor irónikus, olykor tragikus helyzetek forrása a mindennapokban, a közéletben, mindenütt ahol mi emberek jelen vagyunk.
Olykor észrevesszük, olykor nem...

Be is fejezem gyorsan az első bejegyzést, mert kissé komolyabb lett mint vártam, talán az idézet miatt. Egyetlen félelmem, hogy nem tudom majd tartani az irányt, a stílust, azt amiről kigondoltam hogy leírom... de igyekszem majd. :)
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.