Félreértés ne essék, ez a pár bejegyzés valószínüleg mind azért született, mert úgy érzem látok dolgokat, összefüggéseket...
Talán egy kicsit értem azokat akik között tengetem napjaim.
Mindezt legtöbbször jó dolognak élem meg, tanácsot vagy csak új szempontokat adni, segíteni mások problémáiban, vagy csak meghallgatni őket.
Azonban vannak helyzetek amikor inkább kín ez a "látás".
Ilyenkor jobb lenne egyszerűbben gondolkozni, csak sodródni kicsit az árral, rácsodálkozni a világra és vmi felsőbb hatalomnak betudni a velem történt jó vagy rossz dolgokat.
Nem keresni összefüggéseket, hanem csak simán másokat okolni.
Mindezt akkor, amikor mások éleslátásán múlik a saját boldogságom... és rosszul döntenek.

Olyan érzés, mint amikor csak egyetlen szélvédő választ el a feléd rohanó akadálytól, tudod mi lenne a megoldás, képes is lennél rá,
de te csak az anyós ülésen reménykedhetsz, h a másik is tudja mindezt.
Ám egyre csak közeledtek, kiáltasz, esetleg a kormányért nyúlsz, de rá kell jönnöd, h hiába minden tudásod, hiába a Te saját életed, most mégis csak szemlélője vagy, miközben ólomlábakon közeledsz az elkerülhetetlen felé.
Közben arra gondolsz, mennyivel egyszerűbb lenne ha Te vezettél volna, vagy ha be sem szállsz és forr benned a düh, h nem tehetsz semmit.
Lepereg előtted az egész, úgy érzed Te nem hibáztál - talán csak aprókat - és mégsem tudtad elkerülni mindezt.

Szeretnénk hinni, h életünk a mi kezünkben van, de akadnak helyzetek amelyek erre egyetlen tollvonással rácáfolnak. Sajnos a valóság kissé kevésbé "lehetőségekkel teli". Sokkal-sokkal jobban függünk másoktól (legtöbbször olyanoktól, akiket mégcsak nem is ismerünk), ők adják a díszletet életünk színpadán és az éppen aktuális kedvüktől függhet életünk akár egy fontos mozzanata is.

Egy rövid és sarkított példával igyekszem ezt elmagyarázni.
Mondjuk rohanunk a városban, mert rettenetesen fontos állásinterjúra igyekeznénk, szépen kiöltözve.
Eközben véletlenül vkit jócskán meglökünk.
Emberünk, sajnos v szerencsére, éppen az aktuális kedélyállapotától és vérmérsékletétől vezérelve dönt majd h mit tesz.
Ha egész nap idegesítették és éppen haza igyekszik, h jól helyretegyen mindenkit, megeshet h elkap, lekever egy fülest, esetleg szép nagyot lök rajtuk, bele egy tócsába.
De az is lehet, h éppen most nyerte meg a lottót és mámorában észre sem veszi majd h nekimentünk.

Mégis milyen lehetőségünk van ebben a helyzetben dönteni a saját életünkről??

Pontosan ugyanilyen lehetetlen dolognak tartom, amikor vki arról papol, h szerencse v lehetőségek nélkül is lehet nagy az ember.
Egy fenét lehet. Egymásra vagyunk utalva.

Ha tetszik, jobbára mások kénye-kedve szerint alakul az életünk. Nem azt mondom h mindegy mit teszük, de fontos tudnunk, h a saját szándék, előrelátás és tervezés kevés lehet. Ezért is lényeges, h miként bánunk másokkal v ítéljük meg őket.
Mert egy utálkozó, félelmekkel és önzéssel teli világban, jóval nehezebb dolgunk van érvényesülni. Azonban mindezt tudni, csak akkor ér valamit, ha minél többen tudjuk, hiszen így segíthetünk másokat, ők pedig minket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.