Hogy kéne nyerni...?!

2017.08.26. 11:36

Csak kapkodom a fejem néhány ellenzéki párt forradalmi ötletei láttán, miként próbálják a választási pályát maguk felé lejtetni. Nem tudom eldönteni, h a belterjes hozzá nem értés vagy csak szimpla, irigy hatalomvágy szüli ezeket az ötleteket. Az viszont biztosnak látszik, h egyik ötlet sem értünk születik.

Az első ami eszembe jut az MSZP Botkája, aki mióta Szegeden, a szegediekért, Szegedről beszélgetett négyszemközt a miniszterelnökkel, azóta olyan mintha a saját hajójának vitorláját tépdesné. Volt ugyanis pár sikertelen választás ahhoz, h az ember józan ésszel is beláthassa ellenzéki oldalon, h egyedül nehéz megmérkőzni a centrális erőpolippal. Ennek ellenére hősünk nem győzni csákjázni az övéit -akik más hajóknak integetnek- zendülést, árulást kiállt és hosszan sorolja kikkel biztosan nem akar majd szövetségre lépni. Pedig már a kevésbé harcias Mesterházinak is ráment erre a mestertervre egy választása. Igaz akkor tisztán látható volt, h az alkuk hiányával a saját elsőbbségüket akarták biztosítani. Most némileg homályosabb a kép, elvégre az MSZP azóta szépen összezsugorodott, másrészt amikor már bentről is látszik h káros a nagy harciaskodás, Botka akkor sem maradt veszteg... ebben csak az a fura, h ez leginkább egy másik pártnak kedvez...

De zseniális ötletekért a Jobbiknak se kell sorba állni, ők -gondolom- elemezték milyen társadalmi réteg merre szavaz, aztán huszárvágással kiagyalták, h akkor majd kirekesztik a nem feléjük igyekvőket. Ha valamit is elárul az efféle stratégia kiagyalóiról, annyit bizonyosan h aligha akarják/szeretnék/tudják képviselni az ország színe-javát, ha már a startnál kizárnák a szerintük nem megfontoltakat. Ilyen formán sajnos az a megérzésem, h őket is jobban mozgatja a nyerés, mint úgy összességében az országban élők sorsa. Ahelyett h gőzerővel igyekeznének -akár szellemileg-  felzárkóztatni a népesség egészét, inkább az útmentén hagynának párat, még a jogtól is megfosztva őket, h döntsenek... akár rosszul is. Nos ez a stratégia azért is ismerős lehet, mert ilyesmiben élünk most is. Elvégre lassan többen állunk az út szélén, mint ahányan az úton dübörögnek.

A Momentumnál is elgurulni látszik a csíkos bogyó, ők régi LMP módra szeretnék magukat leszalámizni. Mondván egy népszavazás és egy igen veszteséges fesztivál után, minden esélyük megvan a fiatalos demokrata lendületben önmagukkal szövetségben maradni és egyedül nyerni. Tekintve, h nekik a 2010 előtti fidesz is szimpatikus volt, azt gondolom arra játszanak, h egy megtépázott narancspolippal majd összedobhatnák a parlamenti százalékokat, ha mégse sikerülne a hatalmas siker. Persze, ők ezt a szép tervet arra fogják, h a többiek mind kutyaütők, de azt gondolom az Egójuk jobban zavarja őket az összefogásban, mint a többi ellenzéki párt összetétele.

Aztán itt van az LMP, akik meg fordítva ülnek a Jobbiknál kitalált lovon. Szerintük az országnak arra van szüksége, h még több megfontolatlan, immár az új oktatási rendszerből még rendesen ki sem került gyerekkel kell erősíteni. Náluk valami olyasmi lehetett a matek, h ha az eddig nagyjából tudható számú szavazattal buknának, akkor legyen több szavazat! Zseniális... Nekik mondjuk most azért akadt elég gondjuk Ungár Péterrel, aki ugyan nők elleni erőszaktevőnek túlságosan feminista párti, de az is látszik h politikusnak is túl önfeledt... meglátjuk mi sül ki belőle.

Persze, ha már ilyen szépen rendet vágtam a nagyszerű stratégiákból, joggal merül fel a kérdés, h biztosan lenne ötletem hogyan is kellene jól csinálni. Nos azt gondolom először is nem ártana ésszel hozzáfogni. 8 hónappal a választás előtt azt feszegetni h nem jók a keretek, szerintem finoman szólva elkésett, naiv, de mindenképpen sikertelen dolog. Elvégre köztudott, h a választási rendszert több éve a kormánypárt hegeszti a saját képére, így látszik h sem idő, sem erő nincs erre ellenzéki oldalon.
Másrészt, a hőbörgők kivételével egyre kevesebb emberre hatnak a változatos marketingfogások/mestertervek/pályaátalakítások/kirekesztések, azt gondolom a fidesszel szemben az fog tudni győzni, aki nem nyerni hanem hosszú évek után mondjuk tényleg KÉPVISELNI akar. Úgy érzem eljutottunk oda, ahol már rémesen kevés nagyot hazudni, festett sütikkel már mindenki évek óta tömi magát, az emberek belecsömörlöttek. Azért eszik, mert NINCS MÁS. És végül, összefogás nélkül nehezen lesz bármi. Amíg azonban az összefogás alapját, nem a hozzáadott közös értékek, hanem a kiszorítósdi, a pártszimpátia, a közös vagy a másik múltjának folyamatos felemlegetése tölti meg tartalommal, addig csak görgetjük az elmúlt huszonév szarkupacait.
Ez utóbbi pedig azoknak lesz jó, akiknek az elmúlt huszonévekben is jó volt...

Miért nem lehet egyszer végre egyetlen választás erejéig félretenni a puskákat és előmászni a lövészárkokból? Milyen szintű napi nyomorúság kell még ahhoz, h valaki egyszerűen azt mondja:
Mi nem foglalkozunk oldalakkal, színekkel, most nem a közösen elszenvedett múltunk, hanem végre az ország jövője a fontos? Mikor áll ki valaki, aki nem a hibákat és felelősöket keresve lengeti saját zászlaját, hanem elmondja, h ebben az országban igazából mindenki pontosan ugyanazokat a dolgokat akarja?
Tisztes megélhetést, köznyugalmat, az állampolgárokat segítő szociális és ellátórendszereket. Értelmetlen pazarlások helyett, megfontolt rendbetételét az eddig elhanyagolt dolgoknak. Őszinteséget, nyíltságot, tiszta, nyugodt, biztonságos és tervezhető életet.
Mert valójában ebben az országban mindenki éppen ezeket keresi, a különbség mindössze abban van, h ki hol tart a keresésben és ki szerint ki volt a hibás amiért ez eddig nem sikerült.

Aki össze akarja fogni az országot és végre ezen célok mentén dolgozna, annak ezt el kell mondania és fel kell kérnie az embereket ennek a mindennapokban való megvalósítására is, mert a legfontosabb a bizalom helyreállítása minden szinten, ez pedig éppen a fenti közös elvárások mentén lehetséges.
Persze, lehet mindezt félszegen, fenntartásokkal fogadni, kétkedni, lehet azt gondolni a másik majd nem így fog tenni, lehet merengeni múlton és hibákon... egy dolgot nem lehet... TÉTLENKEDNI!
És nem csak a politikai szinten, de a mindennapokban sem! Nem arra kell gondolni -mint eddig- h ki mit nem csinált, h szerintünk éppen ki a hülye és miért, hanem elmondani, jelezni, felhívni a figyelmet arra, mi az ami nem élhető, ami miatt egyéni szinteken nem tudunk boldogulni, mi az amin javítani kell. Egy felelős politika, egy igazi képviseleti demokrácia, pedig megkeresi a módját h ezek a körülmények nem csak gyorsan, de tartósan is javuljanak. (Hiszen lecsengett már a belengetett béremelések kora, ráadásul sok esetben nem csak a pénz a gond.)

Ha valamit megtanulhattunk, az elmúlt 8-16 akárhány év távlatából, az éppen az h MINDENT LEHET!
Ahogy a 8 év évvel ezelőtti 8 évben képesek voltak adósságba hajtani az országot és annak lakóit, vagy ahogy a jelenlegiek képesek voltak teljes ellátórendszereket és piacokat saját maguk számára újracsatornázni, éppúgy könnyedén lehetséges a fenti célokat is megvalósítani.
Ahol akad pénz majd' 200 milliárdos vízi csinnadrattákra, államkötvény bizniszre és talán még több is értelmetlen stadionokra és kisvasutakra, ott igenis akad a bérrendezésre, a korszerűsítésre, a fejlődésre.
Abban a kétes szerencsében vagyunk, h a többi fejlett ország berendezkedése jobbára afelé a gödör felé tart (egy Trump, egy Brexit, egy görög válság, stb.), aminek mi már az alján csücsülünk. Ezt nem azzal érdemeltük ki, h ügyesebbek voltunk, hanem azzal h nálunk a rendszervált(oz)ás után hiányoztak azok a demokratikus normák és szokások, amelyek ott náluk évtizedek alatt kialakultak és amelyek lassú leépülésükben még fékezik ezen folyamatokat.
Nekünk nem restaurálni kell, nem a nyugatot követve kell építkezni és főleg nem a keleti vaskezű autokráciákkal kell parolázni, hanem tanulni az saját hibáinkból, és az ő döntésképtelenségükből, vagy embertelenségükből. Leporolni azt a magyar leleményt, kezdeményezőkészséget, amivel sok honfitársunk öregbítette már hírnevünket a tudományok területén szerte a világban. Összerakni azokat a jó példákat, bevált előremutató dolgokat amelyek ma még elszigetelt jelenségek. Azokat a modern lehetőségeket amikkel a hatalmak birtokosai közül senki sem mert még érdemben -jobbára önös érdekekből- foglalkozni, felhasználni. A mindennapokba bevezetni azokat a technikai vívmányokat amelyek körülvesznek bennünket. Hosszú távú jövőt kell építeni, nem pedig a meglévő teljes sémákból összerakni most is csak recsegve működő dolgokat.
Úgy érzem ez lehet az egyetlen kiút, az egyetlen igazi VÁLASZ, nekünk és mindenki másnak is a világban... és ha így teszünk, akkor magyarként végre joggal emeljük majd fel fejünket a porból, joggal leszünk büszkék -immár- valós eredményeinkre, miközben élhető országot teremtünk minden magyar állampolgár számára. Egy olyan helyet, ahová nem csak hazatérni érdemes, de talán innen elmenni sem az.

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagokarca.blog.hu/api/trackback/id/tr9512755956

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása