Azt hiszem az emberi viselkedés legizgalmasabb kérdése nem a már meglévő kapcsolatok fenntartása, hanem az új kapcsolatok kialakítása. Ez a téma sokkal pörgősebb, minden lépés fontos, érdekes, izgalmas. Nincs helyhez, időhöz kötve, folyamatosan zajlik, hiszen minden egyes új ember akit megismerünk, magában hordozza "valami komolyabb" lehetőségét.
Az h mi érdekel minket, korlátozza egyben, h milyen emberekkel találjuk meg a közös hangot. Igazából kétféle embert láttam ezidáig ebből a szempontból, de ezt nem mint csoportot, hanem inkább mint folyamatot értem. Nem ismerhetünk mindent, így a világ 1-1 szeletét kizárjuk életünkből, a két csoport inkább csak attól függ, h kizárt vagy a beengedett rész a nagyobb. De vajon melyik megoldás a jobb?

Ha kevesebbet engedünk be, legyen az zenei stílus, értékrend, norma, akkor azokban sokkal járatosabbak leszünk, hiszen több időt töltünk a megismerésükkel. Azonban a megismert dolgok minket is meghatároznak. Jelei látszanak rajtunk (stílus, viselkedés), a csoport, az életérzés melyet magunkénak vallunk, öngerjesztő módon felerősíti magát. Ebből a körből kerülnek ki kapcsolataink, hiszen a "kívülállók" csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak bekapcsolódni. Viszont éppen az azonos értékrend miatt, kapcsolataink erősebbek, több szálon erősítve a kötődést, ez pedig remek dolog. Jelenleg ennek a korszakát éljük. A dolog káros hatása pont az intolerancia, ami talán meglepő lehet elsőre. Hiszen azért, mert valamit nem érzünk magunkénak, még nem kellene ellenségesen fellépni ellene. Nem kellene... azonban a csoport önértékeléséhez az egyénben fontos dolog h jobbnak érezze magát, azért mert ő ide tartozik és nem máshová. Ezáltal igyekszik más dolgokról negatívan nyilatkozni, saját és mások szemében csökkenteni annak "érdemeit". Így, bár a klikkesedés önmagában nem lenne rossz dolog, a benne lévő emberek önértékelési problémái mégis kiemelik ennek hibáit.

Nézzük milyen, ha nyitottabbak vagyunk a világra. Ez sem egyértelműen rossz vagy jó dolog. Először is, az időnk itt is véges, így bár sok dolgot ismerünk, megismerünk, tudásunk nem lehet annyira alapos ezekben. Mindenből csak a felszínt karcolgatjuk, azonban ez elég ahhoz, h az abban mozgó emberekkel megtaláljuk a közös hangot. Általuk megismerjük gondolatvilágukat. Bár nem leszünk tagjai egyetlen csoportnak sem, mindből kiválaszthatjuk azokat az elemeket amikkel azonosulni akarunk, tudunk. A kívülállóság miatt, minden kapcsolatunk izgalmas, ugyanakkor sokkal kétesélyesebb... megtalálni a közös pontokat, nem mindig egyszerű... és sokszor kevés is lehet, hiszen pár közös vonás nem feltétlen elég a kapcsolat fenntartásához. Viszont az intolerancia értelmét veszti... helyesebben nem jellemző, viszont megeshet h gőgösen tekintünk a világra, úgy érezzük mások korlátoltabbak és ennek esetleg hangot is adhatunk. Ez is éppen olyan hiba mint az intolerancia és éppen úgy az egyén önértékelésén múlik. A sokoldalúság furcsa ellentmondása h sokkal inkább magunk vagyunk, ráadásul kialakult kapcsolatainkat sokszor külön kell kezelnünk. Mert mi ugyan jól szót értünk velük egyenként, azonban közöttük már ritkább a hasonlóság.

Nem foglalnék állást, h melyik út a jobb, milyenek is legyünk inkább.
De gondoltam mindenki döntését javíthatja ha látja, melyik milyen előnyökkel és hátrányokkal jár, ill. mire érdemes figyelni. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.