Ahogy a rezsicsökkentéstől már akadozó közvilágításban hazafelé megyek,
eszembe jutott az elmúlt 1 év... Mi minden lehetőség volt benne!
Hamar elrepült, akkor majdnem sikerült IGAZÁN rendszert váltanunk. De ahogyan előtte is, szépen megosztottak és egymásnak ugrasztottak minket, a tömegek hangja el sem jutott a többiekhez, az alvókhoz, a félőkhöz.
Pedig ha tudták volna, h ezekkel nincs miről álmodni és EGYÜTT nincs mitől félni sem!
Lehettünk volna elég bátrak és következetesek egy TÉNYLEG új, -sőt merész- őszintébb és igazságosabb országot építeni.
A tömegekben mindenki azt kiáltotta, h "Le a korrupcióval!", a 25 éve tartó szabadrablással... lemondásokat követeltek és zúgtak a "Viktátor!" "ORBÁN TAKARODJ!" akkor még hangosan kiáltott rigmusai.
Izgalmas, reményteli időket éltünk... abban bíztunk, h ezek elmennek majd és akkor...
Bevallom, arról nem gondoltunk semmit... semmit mi lehetne utána.
Minden második kritikus ezt fel is hozta ellenünk... pedig milyen álságos érv ez!
Hiszen az ilyen változásokhoz először mindig ERŐ és az általa nyert tér kell.
A média pedig ontotta a sikereket... igen, emlékszem Snitt Pál is a Nemzet Sportolója lett, nagy cím egy olyan embernek, aki a kommunista rendszerben szállodát is vezethetett. Persze ugyanilyen hűséggel írt alá e díj előtt minden mást is a "jó doktor".
Mondjuk akkor még kevesebb joga volt a köztársasági elnöknek mint mióta viktor átült (K)áder jancsi helyére.
Szóval eszembe jutott palibá' is...
azért emlékszem rá, mert ÁT BÍRTA VENNI, egyenes háttal... örömmel.
Az azeri elnök is akkortájt jött először... hálás volt, amiért pénzen megvehette népük véreskezű hősét.
Így utólag már érthető, miért érte meg viktoréknak inkább az örményekkel is összeveszni.
Talán már kezdődik is a suli annak pár szerencsés magyar diáknak, akik idén a Bakui Idegen Nyelvek Egyetemén kezdhették az évet.
Csak jobb mint mondjuk az angol szendvicsgyárban vagy idehaza tanulni igazi tankönyvek nélkül.
Nekik legalább még volt előtte gimi is.
Azóta azért van mire kimozdulni... a félévente tartott CÖFös békemenetek sokaknak vonzóak már, mióta rendszeresen felajánl valami étket is 1-1 önzetlen szervezet az állami buszok mellett. Pedig mióta elhagytuk az EUs zászlót -nem csak a parlamentből hanem az országról is-, azt hinné az ember okafogyott a békénkért harcolni... ráadásul hazaárulókról sem hallani már.
Csak ugye enni, dolgozni mindenkinek kell, ebben sem változott sok minden 1 év alatt... csak többen menetelünk az egzisztenciánkért mint akkoriban.
De azért közelebb került hozzánk is a hatalom... például akkor még sokan nem is tudtuk, h az autónkba is "beülnek", a MI pénzünkön... talán olyan 2000Ft lesz majd havonta, decembertől ketyeg csak. Annyira még mindig nem vág meg, dehát sok kicsi...
Apropó sáp... az USA/EU/oroszok azóta is szedik az országról, csak nehezebben nyögjük... BMW-t például nem kapni az új uniónkban, de amúgy sem tolonganánk érte pénz híjján. A piac mondjuk hasznos, legalább tőlünk keletebbre megveszik az általunk futószalagokon nagy gonddal készített termékeket... ha már az EUban vezetőink sosem akarták ezt kiharcolni.
Emlékszem még a tüntetésekre... egy idősebb hölgy mögöttem valamelyik beszéd közben kiáltotta h a cigi is legalább egy százassal drágább lesz ezután. Összenéztünk, mosolyogtunk és akkor az jutott eszembe, h mennyi féle ember is van körülöttem. Apuka, nyakában a gyerekkel, idősebb házaspár, fiatalok. Emlékszem hogyan üdvözöltük amikor a Karancsi is kimondta végre h az olajügyek 85 évre titkosítása NEM a nemzet biztonságát szolgálja! Bólintottunk, h megint egy ügy ami hatalmakon átível... mint a velünk élő ügynökök.
Akkoriban olyanokat is mondtak még a REND hivatásos őrei, h "nagyon rossz itt állni olyan emberekkel szemben, akik a mi gesztenyénket is kapargatják".
És mekkorát tévedtek!
Valójában nemcsak a gesztenyét, de az Ő feladatukat is MI "kapargattuk" CSAK EGYEDÜL!
Próbáltuk a kormányt RENDre utasítani, mert a korrupció és a folyamatos hazudozás, a hatalommal való visszaélés nem rend.
Ellenkezőleg, őket akkor is csak azért vezényelték oda, h kordában tarthassák az igazságot, a valódi rendet.
Pedig van olyan időszak, amikor az embernek választania kell a hivatása, és ezen hivatásának megrontói között.
És amikor a jog, ilyen latorok kezébe kerül, akkor a JÓ erkölcs kellene h vezesse a kezeket... az amelyik nem hagyja, h a tolvajok nyugodtan dőljenek bele összelopott javaikba.
Ellenkezőleg! Összeszedi őket és javaikat és visszaadja a KÖZnek, nekünk embereknek!

De akkoriban káosz volt a fejekben, az összes média azon munkálkodott h az EU/USA ellen, az oroszokért és a kormány maradásáért kardoskodjunk. H mindenképpen valami zászló alá tudjon bemosni minket, még véletlenül se az igazat szólja, h mindannyian ÖNMAGUNKÉRT és a többiekért voltunk kint.
Meg is lett az eredménye a mélyreható "elemzéseknek", amik a felszólalók pólójából, a zászlók számából és a tömegben feltűnő arcokból kiindulva vontak le mély, rettegéssel teli következtetéseket... Persze a beszédekkel és a tömeggel ezek nem foglalkoztak, ahogyan a valóban velünk élő milliárdos áfacsalásokat se kereste közülük senki... Csak igyekeztek megbontani a frissen megtalált társadalmi egyetértést. Ahogyan addig függetlennek látszó oldalak is hitet tettek gazdáik mellett, úgy sikerült ismét egymásnak ugrasztani az embereket idegen érdekek mentén.

Vajon mára már tudják a többiek is h miért voltunk kint?
Pedig a válasz -így utólag- elég kézenfekvő... hiszen valójában mindenki IGAZSÁGOT követelt.
A tanár megfelelő munkalehetőségeket a szabad oktatáshoz, a diák megfelelő lehetőségeket a tanulásra, a szülő a gyermekeinek kijáró szebb jövőért, a devizahiteles a tőle elcsalt múltja miatt, néhányan az elcsalt Alkotmányunk ellen -mely önmagában elég lehetett volna a kormány lemondatására-, a dohányos a drágább cigi miatt, az átlagemberek a korrupció ellen... egyszóval igazságot... minden társadalmi szinten.

Szerintem az lenne az igazságos, ha országunkat a leginkább érintettek vezethetnék, MI emberek...

Gazdasági stratégiák kialakítását biztosan nem végezhetnék például oligarhák, seggnyalók és pártkatonák.
A multiknál általában preztizst jelent a minél több dolgozó irányítása, és hiszem, h a szakmájukban jeles emberek igenis keresik a kihívásokat. Egy ország irányítása pedig mindenkor felelős beosztás, hiszen itt millió "dolgozó" van, az állam pedig értük lenne. Nem gondolom, h a megfelelő emberek pénzt kérnek egy igazi szakmai kihívásért. Sőt, ettől van valaminek leginkább szakmai értéke! Ráadásul a pénzre se repülhetnének rá a hiénák... így maradhat tiszta és igazságos a gazdaság, de fontos lenne h az irányt megint csak MI szabjuk meg, különben a saját cégeiket hoznák helyzetbe... láttunk már ilyet.
Ezért a gazdaság irányvonalairól mi szavaznánk.
Persze, ha csak ők lennének, akkor rideg és merev lenne a kormányzat, nem lennének igazi képviselőink.

Képviselők... de szép szó. Képviselőket a parlament teljes számában kellene bevezetni, egyenlően felosztva a lakosság számában. Hiszen direktben választva sokkal valőszínűbb h a helyieket képviseli valaki.
Elvégre hogyan hallanák meg éppen az emberek szavát?!
Ők csak azzal foglalkoznának amivel megbízzuk őket, amit a legfontosabbnak érez a közösség. Feladatok pedig mindig vannak. Elromlott utak, iskola felujítás, parkosítás, közbiztonság, bérezés, étkeztetés, BÁRMI és minden. Ami éppen van, egyszerűen elektronikusan. Nincs szükség hetekig tartó számolgatásra, se sorbanállásra az urnáknál. Mindenki szépen az Ügyfélkapun szavaz. vagy éppen veti fel a közösségnek a problémákat, aztán megszavazzák. Ha elegen szavaztak akkor a képviselő intézi, ha nem akkor marad későbbre. Hogy ezekre jusson is, na erről szól a gazdaság irányvonala, fentebb.

Igazi, felelős és KÖZÖS döntésekre, nem konzultációs kérdőívre gondolok.
Először is műsorokra, ahol érthetően elmondják MIÉRT KELL például az oktatásra költeni, MILYEN ágazatokat érdemes fejleszteni... bár ezeket előkészíteni, kidolgozni komoly feladat, de erre vannak a fent említett szakemberek!
Egymás mellé fektetve az ötletek melletti IGAZI számokat, mindenki tud dönteni. Nekünk kell tudnunk mit akarunk. Megfelelő előkészítés után, akár azt is eldönthetjük, h 1 évig 10%-al magasabb adót fizetünk, de cserébe kiváltjuk az erőműveinket... vagy kiépítjük az árvízvédelmet, az elektromos és vízhálózatot, vasutat, közlekedést, új magyar légitársaságot, támogatjuk a vizilabdát, vagy az evezést!
Hiszen valójában mindenki tudja mi a fontos, talán személyenként eltérő de képesek vagyunk közösen dönteni... és ez a lényeg!
Egységes véleményt fogalmazhatunk meg a világ felé, Országként!
Mi lennénk az első igazi ORSZÁG, akik a saját életükről döntenek!

De kellene még egy biztosíték, h a fentiek SOSEM játszhassák ki egymást... az Ember.
Személye BÁRKI, természetesen csak magyar állampolgár lehet, de megbizatása csupán 3 hónapra szól (bár ismételhető) és őt is mi választjuk, direktben.
Egyetlen jogköre lenne, a vétó. Ő testesítené meg a morális értéket.
Döntése nem állandó, vétó esetént a javaslat visszakerül szavazásra/javításra, miután kifejthette döntésének okait.

Talán soknak tűnik hirtelen a sok szavazás, de mindig csak az szavaz, akit érint.
Országos döntésekhez mindenkire szükség van, de a helyiekhez elég csak nekik.
Ráadásul, ahogy megoldódnak a feladatok, egyre kevesebb lesz a szavazás is.
Ha rendet akarunk és a saját érdekeinket, akkor döntenünk is tudni kell. Láthattuk már eleget, h mi lett, amikor másokra bíztuk... Így csak azzal kellene foglalkoznunk ami ránk tartozik... dönteni.
A részletek, maradnak a statisztikusoknál, az elemzőknél, a gazdasági és szociális szakembereknél, akikkel közösen az állami média készítené el a bemutató filmeket, vitaműsorokat és internetes oldalakat.
Abban bízhatunk, amit mi építünk fel, alakítunk ki... de azokban meg is KELL tudnunk bízni.

Persze, ez csak egy napló, én meg örökké írhatnám még az apró részleteket...
Egy éve még érdekes lett volna mindez, ha akkor nem csak várunk jámboran és naívan a -soha el nem jövő- kormányzati belátásra...
Hacsak majd idén nem történik talán valami...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.