Már annyi szó esett arról h lehetőségek, h felismerni őket, h élni velük és egyéb hasonló közhelyek. Gondoltam, ha már így előkerült, kicsit jobban is körbejárhatnám a témát.

Ahogyan korábban már írtam is, nem feltétlen rajtunk múlnak.
A rajtunk kívülálló okok közül rögtön kizárhatjuk az egymásra utaltságot, mihelyst emberünket egy lakatlan szigetre helyezzük egymagában. Mivel azonban nagy többségünk nem ilyen körülmények között tengeti napjait, ez kissé egyoldalú dolog lenne. :)
Ugyanakkor ha látni szeretnénk milyen mélységben NEM mi felelünk lehetőségeinkért, érdemes továbbgondolni, h egy ilyen egyszerű helyzet is mennyire összetett, a dolgok egymásra hatása miatt.
Elvégre, mitől függ, h mit találunk ezen a szigeten? Lesz-e ott ivóvíz? Élelem? Lakóhely?
Minden egyes ezekre adott válasz millió és egy lehetőséget hordoz magában, melyek egyetlen pillanatig sem függnek tőlünk, hiszen mi még csak odakerültünk, egy kavicsot sem tettünk még arrébb, mégis körülöttünk egy egész világ áll a saját lehetőségeivel. És csak mindezek után jövünk mi. Természetesen mi magunk is teremthetünk lehetőségeket, meghatározhatjuk életünk irányát.
Másképpen eléggé egyhangú lenne.

Más oldalról megközelítve a kérdést, sokan mondják h minden lehetőség egyszer jelenik csak meg előttünk, h nem jó elszalasztani, mert nem tér vissza. Ebben sem értek feltétlenül egyet. Valójában 1 lehetőség általában sokkal tovább marad az, mint hinnénk. Vagy éppen csak felbukkan újra és újra többször is. Bár hozzá kell tennem, h minden egyes alkalommal amikor újra eljön, általában nehezebben élhetünk vele. Mondjuk egy cég később is meghírdetheti azt a remek állást amire gondoltunk, de megeshet h nehezebben adnánk fel érte a jelenlegit. Akadhatnak olyan lehetőségek, amik egy életen át elkísérnek, de a vége felé már annyira sokat kér tőlünk a helyzet h éljünk vele, amennyit már nem tudunk v nem akarunk rá áldozni. Ilyen lehet mondjuk egy külföldi élet lehetősége, ami az idő múlásával - ahogy jobban berendezkedünk - egyre távolabbivá válik, de megtörténhet, h rajtuk kívülálló okok miatt itt mindent elveszítve, ismét vonzó lehetőség lesz.

Szintén remek példa a lehetőségekre az "érdemes-e újrakezdeni" kérdéskör. A legtöbben eleve elvetélt ötletnek tartják, mert furcsa módon statikusnak látják életük pillanatait. Ami egyszer rossz volt, biztosan megint az lesz.
Vannak aztán kevesek, akik pedig akár 3x 4x is megpróbálják ugyanazzal a másikkal... jobbára egyre kevesebb sikerrel. Valahol mindkét csapatnak igaza van, a szembetűnő ellentmondás ellenére is. Ahhoz h ezt feloldjuk tudnunk kell, miért is nem sikerült elsőre. Lehet a másik, lehet a mi, esetleg a környezet hibája is. Általánosságban elmondható, ha a hiba megszűnik, akkor elvben nincs akadálya a 2. esélynek. Lehet az volt a baj, h a másik tulságosan bezárt minket, de egy későbbi élmény megváltoztatja a felfogását. Lehet h mi nem becsültük meg eléggé a másikat, ezt akár maga a szakítás is orvosolhatja. Megeshet, h rossz barátok és intrikák zilálták szét a kapcsolatot, ha ezek elmúlnak ismét lehet helye és ideje a dolognak.
De nem csak a 2. esély miatt fontos tudni, h mi volt a rossz.
Ha bennünk volt a hiba és nem ismertük fel, ugyan mi gátol meg minket abban, h újra és újra elkövessük másokkal szemben?

Fontos lenne életünket tudatosabban élni, tanulni a velünk és másokkal történt dolgokból, mert ezek azok amik bölccsé és sikeressé tehetnek minket. Hiszen annyi minden van ami nem rajtuk múlik, jó lenne ha legalább a mi részünkkel maximálisan élni tudnánk...
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.