Bár hiszem, h igazából abszolút nincs akkora különbség 1-1 ember gondolkodása között, mint ahogy ezt a világban általában tálalják, azért abban igenis különbözünk, h ki mire és főleg MIÉRT használja ezeket a közös "építőelemeket". Jól látszik ez abból is, h ki mennyire tudatosan éli mindennapjait.

Én tántoríthatatlanul hiszek például a tapasztalatban. Abban, h ittlétünk célja kettős. Nem is annyira az a fontos, h a kitűzött céljainkat végül sikerrel elérjük-e, sokkal inkább fontosak azok a történések, amelyek útközben alakítják életünket. Azoknak is a belső oldala. Nem az amikor egy helyzet korlátoz és így kevesebb utat választhatunk jó szívvel az adott pillanatban, hanem az a tanulság amit a helyzetből ilyenkor leszűrünk.

Sosem a helyzetek követnek minket. Inkább mi visszük magunkkal azokat, mert vagyunk annyira biztosak saját következtetéseinkben, h a sokadik -saját magunknak szánt- gödör kiásása már fel sem tűnik. Ilyenkor, csak pislogunk a gödrünk alján, valahogy még ismerős is a helyzet, és vadul keressük a miérteket. Okoljuk ilyenkor magunkat, a környezetet, a Sorsot, kérünk mindent amiben csak hinni tudunk, árulja el MIÉRT kapjuk megint ugyanazt...
Pedig ez nem arról szól, h "bevonzzuk" ezeket az ismétlődő helyzeteket, inkább arról h egy ilyen helyzet nem akkor és/vagy nem AZÉRT alakul ki, mint hisszük. A gödör sem akkor "kezdődik" amikor ásni kezdünk, hanem amikor megfogjuk a lapátot. :)
Ha például valaki jól keres, mégis mindig pénzszűkében van, annak valószínűleg nem az a jóbarát az oka, aki éppen kölcsön kért egy nagyobb összeget és késik megadni pedig a héten ígérte, hanem mondjuk az a felesleges kacat, amit 2-3 hete vett emberünk és ott porosodik a sok egyéb eddig vásárolt társával. Ha például valaki mindig abba a kényes helyzetbe kerül, h a leendő társak valamiért mindig kettesével kopogtatnak, annak nem a tavasz az oka, vagy az h hasonló beállítottságú emberekkel ismerkedik, hanem mondjuk a még múlt hónapban elkezdett vidám flörtölés, amire emberünknek -hite szerint- azért volt szüksége, h pozitív visszajelzést kapjon a világból. Számtalan kitalált példát írhatnék még, de azt hiszem eléggé nyilvánvaló mire gondolok. :)
Már az is remek dolog, ha felismerjük mely helyzetek azok, amelyek időről-időre "megtalálnak" bennünket, de csak félig vagyunk okosak, ha megelégszünk egy nagyjából passzos magyarázattal a miértekre.
Ha elég nekünk tanulságképpen az "így hiszem".

Egyszerűen szólva, ha igazuk lenne, nem járnának körbe-körbe.
Persze ilyenkor, a tudatos elme is tovább kutat... érzi Ő, h valami még hiányzik. Ám sokszor kifelé keresi, pedig befelé kellene pillantania. Bár megélve sosem az, de azért távolabbról szemlélve igazán nagy szerencse, h ezeket a köröket addig cipeljük amíg ki nem jutunk belőlük. Mert megeshet, h a levont HELYES tanulság híján, talán sokkal kellemetlenebb dolgok érnének minket... a már jól ismert helyzetek helyett, felkészületlenül...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.