Az előző bejegyzés még sokáig motoszkált a fejemben és elég sokáig aktuális is volt ahhoz, hogy ne tudjak újabbat írni. Pedig mindig lenne mit "billentyűzetre" vetni.

Ott vannak például a munkahelyek.
Amennyire megfigyeltem, majd' mindenki egészen pontosan tudja hogy mik a "jó vezető" kvalitásai, egészen addig amíg vezető nem lesz.
Ez főleg hazánkra igaz... itt valahogyan tartja magát az a vezetői szemlélet, hogy a dolgozó arra vágyik ill. az motiválja, hogy megszorongassák. Hogy érezze bizony ő egy nagyon kis láncszeme a gépezetnek, amiről egyébként semmit sem kell tudnia, sőt akkor lesz szorgalmasabb, ha szigorúan az ő érdekében megfosztják dolgoktól. Komolyan nem értem.
Elvégre más helyeken már felismerték, hogy a jó teljesítményhez elengedhetetlen az is, hogy emberünk elégedett legyen a munkakörülményeivel, jó érzéssel induljon munkába, mert ez visszahat az egymásközti kommunikációra, esetleg hosszabb időt tölt a cégnél, márpedig a hozzáértő, tapasztalt dolgozó mindenképpen hasznos.

Mondjuk kétlem, hogy minden vezető megátalkodott, öncélú, irigy és nemtörődöm lenne. A baj inkább a tapasztalat hiánya.
Elvégre mitől is tud valaki bármilyen csapatot jól vezetni? Pl. nem rossz, ha tudja mit csinálnak, ha esetleg emlékszik milyen légkörben teszik, vagy ha elvonatkoztatva magától, van valami elképzelése mik azok a dolgok amik motiválnák őket. Hibásnak tartom azt az elgondolást, hogy kiképeznek valakit "vezetőnek" és így majd a mozdonytól az áramon át, az alá tartozó bármivel foglalkozó dolgozókig mindent el tud vezetni. Nagyon kevés az olyan vezető aki az irányítandó munka tényleges ismerete nélkül, jól tud egy csapatot irányítani. Nem elképzelhetetlen, de érzésem szerint óriási hátránnyal indul. Ez a "hátrány" pedig a beosztottakon csapódik le. Így válik sok főnök egy elefántcsont-toronyban pöffeszkedő, messzi bíróvá, akinél az elvek és a gyakorlat sosem találkoznak, mert eddig sem tették soha. Persze olykor mindez visszafelé is igaz, elegendő eltöltött év után, az ember hajlamos elfelejteni a dolgozókat, mégha valamikor régen közéjük is tartozott.

Azon túl, hogy jó lenne ha mindez nem így lenne, nincs igazán hasznos tanács. Mint annyi más helyzetben, itt is a fejekben kellene rendet tenni. Vannak akik lentről lépdeltek fel a ranglétrán és vannak akik fentről tanulták meg hogyan legyenek jó vezetők, de nem ők vannak többségben, sajnos. Vajon ezen kevesek mire gondoltak?
Na ezt kellene oktatni a vezetői képzések keretében... azt hiszem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.