Igaz, napok óta nem írtam, talán nem is ez a legalkalmasabb időpont... de mégis.
Ugyan melyik lehetne jobb időpont annál, mint amikor van mit írni? :)

Ma találkoztam valakivel... ill. Valakivel. :) Eléggé nem mindegy.
Bár eleddig a blog elég személytelen volt, ideje h elmondjak magamról valamit.
Az a fajta ember vagyok, aki másodikra válik emlékezetessé.
Ez nem, ill. ált. nem probléma. Azok akik igazán fontossá válnak az ember életében, azok egy bizonyos, nekik "rendelt" helyzetben teszik... Mint amikor táncolni hív, és "mellesleg" pont az a zene szól amiben érvényesítheti magát...
Itt kell megjegyeznem, h akik nem hisznek a lehetőségekben, egyben azon képességüket tagadták meg, h tudtak élni velük.
Két dolog kell, h az ember a lehetőségei "császárává" váljon.
Ebből az első h felismerje. A második h tudjon is élni vele.
Ha valamelyik hiányzik, szenvedünk... főleg ha a második, hiszen látni ahogy elillan, rosszabb mint egyszerűen nem észrevenni...
Azt hiszem ebbe a hibába estem megint.
Annyira vártam h egy lehetőség igazivá formálódjon, h közben talán el is múlt...
Az az érzésem, h ez egyáltalán nem annyira ritka, v különleges helyzet.
Vajon hányan és hányszor eszméltünk fel a történések után, h "lehetett volna másképpen is..." h "ha csak egy kicsit is jobban..."
Pont ahogyan annyi észrevételt tettem már, ez is éppen ilyen.
Csak személyesebb.
Talán nem annyira építő mint a többi, talán nem gondolkoztat úgy el, de ahogyan egy ember írja e sorokat, talán mégis értéket képvisel.
És sosem késő... Hiszem és remélem...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.