Oly sokszor kiderül, mennyire hasonlóan gondolkodunk, hiszen ugyanazok körül a dolgok körül döntünk, határozunk. Én, enyém, kell, nem akarom, segítek, nem érdekel...
Ám emlékeinktől függően, más-más értékrendet vallunk, ettől lesznek döntéseink egyediek, ugyanakkor ezért tudunk sok-sok társunkkal 1-1 kérdésben mégis azonosulni, egyetérteni. Az emberi gondolkodás a világ legegyszerűbb dolga, ám pont az egyszerű építőelemei miatt, végtelen lehetőség rejlik abban, h végül mit gondolunk a körölüttünk lévő világról. Megpróbálom egy, a dolog összetettségéhez mérten egyszerű példával levezetni, h mire is gondolok.

Vegyünk példánkban egy testvérpárt. Elsősorban azért mert így egy közösen szerzett emlékükből elég jól végigkövethető miként formálja gondolkodásmódjukat, először egyedüli élményként, majd a későbbiekben más emlékekkel együtt.
Esetünkben mondjuk az egyik (legyen X) elvesz valamit a másiktól (legyen Y). Ebben a helyzetben, könnyű felvázolni melyik mire gondolt, Xnek kellett Y holmija (ezért elvette), Y pedig vissza akarja szerezni. Ebben a pillanatban máris elraktározódik mindkettőben egy minta, Xben az h ha vmire szüksége van, lépjen érte... ami kell neki, szerezze meg. Yban ugyanakkor talán az a gondolat jelenik meg, h ha nem akarja elveszteni azt ami az övé, figyeljen rá jobban, védje meg.
Minden egyes történés ami ez után következik, átformálja mindkettőjük világképét ebben az egyszerű példában. A jelenlegi helyzet ideális X számára, hiszen megszerezte amit akart, nincs emléke arról mi a következő ami történni fog. Y ellenben vissza akarja kapni azt ami az övé, mivel Ő már tudja milyen érzés elveszteni vmit úgy h elveszik tőle, dönthet úgy h azzal próbálja visszaszerezni azt ami az övé, h elvesz vmi mást Xtől, így éreztetve vele saját helyzetét. De megpróbálhatja erővel is visszavenni azt ami az övé.
Itt jeleznem kell, h mindezt ösztönösen teszi mindkét fél, nem gondolják ki a történéseket, csak reagálnak arra a 2 egyszerű ingerre, h egy adott helyzet jó vagy rossz saját maguk számára, ösztönös döntés ha úgy tetszik.
Vegyük úgy, h az egyszerűbb utat választja Y és erővel veszi vissza azt ami az övé. Ezután Xben kialakul az érzés h mások holmiját csak akkor veheti el, ha utána meg is tudja azt védeni a maga számára, míg Y megtapasztalta milyen elveszíteni majd visszaszerezni vmit, megtanulta h harcoljon a saját dolgaiért.
Ez eddig szép is lenne, de vigyünk egy kis csavart a történetbe.
Tegyük fel, h X számára az átélt élmény olyan rossz és sokkoló h sírva fakad, elvégre átélte a boldog sikert, majd ugyanilyen hirtelen el is vesztette azt. Mint ilyenkor általában, meg fog jelenni a szülő és így vagy úgy, de igazságot kell tennie.
A gyermekek bizonyos korban igyekeznek azonosulni a szülői döntésekkel, de nem feltétlenül ugyanazt a mechanizmust látják majd a döntésben, ami alapján a szülő dönt. Jelen esetben a szülő valószínüleg meg fogja kérni Yt, h adja oda Xnek azt a bizonyos holmit. Ez a döntés egyrészt kialakítja Xben azt a reakciót, h sírással is elérheti azt amit szeretne.
Ellenben, a szülővel szemben a gyermek csak "félgőzzel" lép fel (hiszen szülő, felnéz rá, és magára érvényesnek érzi a szülő ítéletét), ezért Y többé-kevésbé dacosan, de végül lemond a holmiról, benne azonban az a kép rögzül, h vannak helyzetek amikor le kell mondania dolgokról, holott ő mindvégig a saját értékeit védte.

Ezek az emlékek aztán az ösztönösség határán, bekerülnek a döntési mehanizmusaikba és egy későbbi hasonló helyzetben már viszonyítási pontot vagy akár eszközt adnak mindkettőjük számára. Az évek folyamán rengeteg ilyen és hasonló helyzet által válik összetetté a gondolkodásuk.
Így, ezután a kissé hosszúra nyúlt példa után, remélem érthető ha azt mondom, mindenki pontosan ugyanúgy gondolkozik és az emlékek, benyomások azok melyek egyedivé teszik gondolatvilágainkat.
Ha ezt elfogadjuk, talán könnyebben szót érthetünk másokkal, esetleg jobban el tudjuk fogadni mások döntéseit és jobban érvényesíthetjük a sajátjainkat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.