Eleddig kevésszer esett szó a tömegek gondolkodásáról. Ennek részben nyilvánvaló oka, h a blog inkább a személyes, belső világunk és a környezetünk kapcsolatával foglalkozik. Másrészt, nehezebb működő példákat hozni a mindennapokból egy csoport gondolkodására. Van azonban még 1 ok. Általánosságban elmondható, h ami megvan kicsiben, az jó eséllyel érvényes lesz -valamilyen formában- nagyban is.

Mivel mostanság a különböző "hitgyülekezetek" egyre-másra szervezik "mindenkit megmozgató" tüntetéseiket, így talán időszerű körbejárni ezek eredménytelenségének vagy éppen sikereinek okait.
Igen, ez egy kis belpolitikai körkép lesz, de nem a szokványos "felsorolom kik vannak, lehordom akit le kell, majd alternatívát mutatok". Éppen ellenkezőleg, inkább arra keresném a választ h miért is tartunk itt, mi köze ennek az emberek gondolkodásához, ill. h mit lehetne másképp tenni azért, h ezek az állapotok javuljanak.

Azt hiszem, a miértek keresését a rendszerváltás környékén kell kezdeni. Bár talán pontosabb lenne, a "rendszer-változás" szó.
Szerintem mindig jobb, amikor egy ránk hatással lévő folyamat elindítói, majd aktív résztvevői vagyunk. Nem csak azért, mert hasznos tapasztalatokkal gazdagodhatunk közben. Azért is, mert ilyenkor biztosak lehetünk benne, h mi magunk értünk meg a változásra. Nálunk ez utóbbi a rendszer-változáskor teljesen kimaradt. Miközben az előtte eltelt 40 év a nyugat titkolt sztárolásával telt, az emberek érthetően izgatottak lettek amikor azt érezték, h vezetőik elérkezettnek látták az időt, h bevezessék országunkat a hosszú ideje elképzelt Kánaánba.
Itt ki is kell emelnem azt az apróságot, h az egész elindítója nem valami nagy és magasztos eszme volt. Egyszerűen csak, az akkori vezetés -látva a lazuló szovjet gyeplőt-, elérkezettnek látta az időt, h az addig megszerzett javait és tudását (gondolkodását)  "demokratikussá" mentse. Senki, fikarcnyi figyelmet sem fordított arra, h a derék állampolgárokat legalább felkészítse a demokráciára. Erre pedig hatalmas szükség lett volna... Mert amíg a világ nyugatibb felén az embereknek rengeteg idejük volt kialakítani a normákat -az elvárások és kötelességek érzékeny rendszerét-, addig idehaza minden állampolgár "azzal főzött" csak, amit a nyugatról gondolt. (Mellesleg most is így van ez, a helyzet annyival rosszabb, h erre rakódott sokévnyi rossz beidegződés.)
Aztán teltek a dolgos évek... a régi rendszerben tanult, szocializálódott politikusaink gőzerővel dolgoztak a lehetőségek kiaknázásán... állampolgáraink pedig igyekeztek alkalmazkodni. Voltak, akik tudásban -legalább részben- felzárkóztak új nyugati barátainkhoz. "Vakok között a félszemű..." tartja a mondás, és bizony elég jól jelzi miként tett szert néhányuk igen tekintélyes vagyonra és befolyásra az évek alatt.
Persze más folyamatok is zajlottak is eközben. Elkezdett múlni a hurrá-optimizmus és lassanként kiderült, h a mi friss demokráciánk és kapitalista piacgazdaságunk pont olyan mint a "narancsunk". Akár a saját régi elképzeléseinkhez hasonlítjuk, akár más, már kiforrott demokráciákhoz. Talán sosem merült fel tudatosan, azonban láthatóan a populizmus és a demagógia -az érzelmekre hatás-, lett a tömegek mozgósításának új eszköze. Az nem kétséges, h kellett egy eszköz amivel a fásulni látszó tömegeket a politika magához köthette. Szavazók/szimpatizánsok nélkül aligha lehet működőképes egy demokrácia. Rettenetes azonban, h nyílt, demokratikus politizálás helyett, erre indultunk.
Rettenetes, de sajnos nem érthetetlen. Ha jobban belegondolunk, teljesen világos ennek oka. Ha van egy rendszered ami te érdekeidet szolgálja, nem biztos h fel akarod azt adni holmi eszmékért... idehaza inkább "biztos h nem akarod...". Persze akarhatták volna... de pont a már lefestett előzmények okán, nem ilyen nemeslelkű és előrelátó emberek ültek a döntési pozíciókban.
Aztán mindenki felvette a kesztyűt. Az egész politika súlypontját végleg áthelyezték az érzelmek szintjére. Így váltak furcsán mellőzötté a tények és a részletes, kidolgozott tervek. Mindeközben, ráerősítve az előítéletekre sokszorosan fontosabbá vált - egy-egy kritika kapcsán-, a kijelentő személye, politikai/vallási/kisebbségi hovatartozása, múltja, mint maga a megfogalmazott kritika. Az emberek pedig ehhez alkalmazkodtak. Teszik ezt úgy, h minden helyzetben inkább valami ELLEN foglalnak állást, semmint mellette. Mindezek együttes eredménye a mai helyzet.

Lövészárkok, érdek- és elvi- határvonalak mentén sokszorosan felőrölve állunk bambán. Már szinte komikus módon a sok -mások, v önmaguk által megválasztott- kiskirály, mind-mind ellenfelei romlottságát ismételgeti és azok visszaszorítását ígéri, miközben egyetlen lehetséges jó alternatívaként jelöli meg magát. Nem véletlen, h az elején "hitgyülekezeteket" emlegettem. Ezen csoportok nagy része pontosan olyan elvek mentén szerveződött, mint mondjuk egy focicsapat rajongói klubja, vagy éppen egy vallási csoport. Tagjai hisznek benne és a sajátjuknak érzik, és ez az érzés teljesen elégséges h minden kétkedést elnyomjon.
Látszat-demokrácia. Amikor a demokrácia alapjait jelentő elvek helyét -kicsiben és nagyban- a hit vette át.

Szerencsére a rendszer -egyre inkább láthatóan- ingatag lábakon áll. Hiába a színes kavalkádja a változatos csapatocskáknak, az emberek egyre nagyobb része mégsem áll sehova. Odáig már talán eljutottunk, h érezzük valami nagyon nem jó. Még nem feltétlen tudja mindenki, h mivel van a baj, h mi hiányzik, de az érzés már sokakban motoszkál. Már csak azt kell felismernünk, h vannak KÖZÖS céljaink, elvárásaink. Hogy talán a módszereken még sokat vitázhatnánk, de a problémákon egyre kevesebbet. És végül, h nem egymást támadva, hanem a közös pontokon egymást támogatva juthatunk csak előre.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.